BUDAPESTI ANGOL HANGTAN
A nyújtott ő hang és a "dzö" határozott névelő
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 13:38 GMT +2, 2012. szeptember 26.A nyújtott ó hang nagyon fontos hang. A szívgarat alján szoktuk képezni, onnan jön felfelé. Ennek az iskolapéldája mindig ez: "bikóóz". Hasonló ejtésű magyar szó: "glukóz".
Régi nyelvészeti ajánlás, hogy amikor idegen nyelvből vett kifejezéseket magyar szövegkörnyezetben ejtünk ki, akkor nem kell feltétlenül erőltetni az eredeti hangképzést. Ezzel a wőőrd-del valóban nem erőltetik.
Talán kialakítható egy sor szabály is, ami alapján teljesen magyarítható a kiejtés. Ehhez vizsgáljunk meg néhány jellegzetes pesti angol hangot:
Az „éj” hang
Nagyon gyakori és nagyon fontos a budapesti angol nyelvben. Törekedjünk arra, hogy tisztán ejtsük, szép magyar é-vel. Nehogy valami e vagy ë, sőt akár ê legyen belőle! Maradjunk meg a tiszta magyar é betűnél, például ebben a szóban:
- „kréjzí” (bolond, lökött, dilis).
Hasonló magyar szavak irányzékul: „Géjza”, „bélyeg”, „kevély”, „kedély”.
Ha kétségeink támadnának, hogy jól ejtjük-e, inkább használjunk dupla é-t, és akkor nem tévedünk. Ezt a budapesti angol hangtan „nyújtott é-nek” nevezi, ami – ebben a nyelvtanban – a nyújtatlan é párja, és kettős betűvel írjuk, így: éé. Ilyen a magyar nyelvben nincs, kizárólag az angol nyelv számára találták fel a magyarok:
- „mééjbí” (lehet, talán)
- „trééjn”(vonat)
- „rééjn” (eső)
- „szpééjn” (Spanyolország)
- „plééjn” (rónaság vagy repülőgép)
- „brééjn” (rántott agyvelő, somogyi pékné módra)
- „géj” (vidám köcsög)
Hosszabb szavakban erős zenei hatása is van: „komplikééjtíd” (bonyolult). Észrevehetjük, hogy nyelvünk ősi beidegződése folytán az „éj” hangot követő szótagban az i betű sokszor megnyúlik. Ez lesz az úgynevezett nyújtott í (hangtanilag: a nyújtatlan í-nek párja), de mi írásban egyszerűen hosszú í-vel jelöljük: „dééjlí” (naponta).
Az áj hang
Ez a éj-nek a mély hangrendű párja, és nagyon fontos szép magyar á-val ejteni. Tágra nyitott torokkal kell mondani, sőt nem árt, ha úgynevezett domború á-t használunk (ami nyelvtanunkban a dombortalan á-nak a párja).
Néhány példa:
- „krááj” (sírni, rinyálni). Vigyázzunk! – nehogy a nyelvünk alatt ejtsük az r-et, hanem felette! Szegény angolok ejtik úgy, nekik súlyos történelmi okaik vannak erre.
Az áj-nak olyannak kell lennie, mint a következő magyar szavakban: „gálya”, „papagáj”, „fájl”, „táj”, „Mihály” stb:
- „szmájl” (mosoly).
Ha ezt így nem bírjuk kiejteni, mert éppen Pesten vagyunk, akkor mondjuk inkább nyugodtan így: „szmájülü”. Egyéb példák:
- „szkááj” (mennybolt)
- „szentrőláájzdö” (központosított).
- „vrájt” (írni)
- „nájn” (kilenc)
- „rájt” (jobb, jog).
Az utóbbinak többes száma: „rájcc”. Ennek a végén levő c-t horganyozott c-ként kell ejteni, ami eltér a horganyozatlan c-től; dupla c-vel írjuk: cc. Ez a hangképzés szempontjából az úgynevezett nulladik interfobiális hang, és valahol a mellékhere és a gége között lehet képezni. De mindezeket már tanultuk az iskolában magyar nyelvtanból: nyolc éven keresztül mindenki ilyen érdekességeket tanult nyelvhelyesség, fogalmazás és helyesírás helyett.
A nyújtott ó hang
Nagyon fontos hang. A szívgarat alján szoktuk képezni, onnan jön felfelé. Vagyis szívhang. Helyesen ezt két ó-val jelöljük: óó.
Ennek az iskolapéldája mindig ez: „bikóóz” (azért, amiért). Hasonló ejtésű magyar szó: „glukóz”.
A „bikóóz” nekem kedvencem. Ezért valahányszor megérkezem Budapestre, színlelt angolsággal, holland bevándorlót játszva, azonnal megkérdezek valakit, hogy mi a véleménye az otthonszülésről és a cionizmusról, és az illető bármit válaszol (általában valami hülyeséget vagy annak az ellenhülyeségét), mindig megkérdem, szép nyújtott á-val, hogy: „Vááj?” És akkor ő boldogan fejti ki a választ – a kifejtés pedig így kezdődik: „Bikóóz...”
Más példák, gyakorolni tükör előtt:
- „klóóz” (bezárni)
- „szupóóz” (feltételezni)
- „bóój” (fiú)
- „róóz” (rózsa)
A „dzö” határozott névelő
Egy kulcsfontosságú hangkombináció a „dzö”, majdnem minden szó előtt ott áll. Ez a határozott névelő, ezért ejtsük ki határozottan a szánkon, úgynevezett dacos ö-vel: „dzö!”.
A budapesti angol ő betű
Ez mindegyiknél a legfontosabb, ezért hagytuk a végére. Ki se menjünk a házból Budapesten, ameddig be nem gyakoroltuk:
„vőrd” (a word szövegszerkesztő, magyar változat)
Ugyanez kettős ő-vel:
- „vőőrd” (világ)
Más példák:
- „szőr” (úr, de nem az Úr, azaz az Isten, mert az nyújtott ó-val megy: „Lóórd”)
- „gőrl” (lány)
- „pípől” (nép)
- „rídőr” (olvasó)
Gyakorlatnak jó, ha a tükör előtt gyorsan mondjuk angolul, hogy „első, második, harmadik”, szép hosszú magyar ő-vel, így: „főrszt, szekőnd, szőőrd”. (A sor egyébként így folytatható: „fórsz, fifsz, sziksz-tszü, szevön-tszü, éjt-tszü” stb.)
Szabály: ha az ő-t szóvégi szótagban n hang követi, akkor ez az ő, akárcsak otthon Londonban, Budapesten is megrövidül:
- „kveszcsön” (kérdés)
- „eksön” (= akció)
- „Eltön Dzsóón” (férjezett brit énekes leánykori neve)
Egy másik budapesti szabály szerint: ha az ő hang cs hang után áll, akkor nyújtottá válik:
- „fjúcsőőr” (jövő).
- „mádzőr nééjcsőőr” (anyatermészet)
- „főrnicsőőr” (bútor).
Utóbbi szóban egyaránt megtalálható a kétféle ő hang: nyújtott és nyújtatlan.
- „Csőőrcsíl” (a háború idején volt brit miniszterelnök magyar beceneve.)
A következő példák nagyobb erőfeszítést, több gyakorlást igényelnek, kizárólag haladóknak szólnak:
- „jiőőr” (esztendő)
- „mőrdőőr” (gyilkosság); vagy: „mőrdőrőőr” (gyilkos).
Ezt az utóbbit érdemes gyakorolni, mert sok benne az ő. Reggel, amikor még frissek vagyunk, álljunk a tükör elé a budapesti kégliben. Nézzünk mélyen a tükörbe és mondjuk: „mőrdőrőőr!”
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!