PÜSPÖKLADÁNY
Kocsonya! Kocsonya!
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 11:26 GMT +2, 2013. március 20.A nyolcvanas évek elején volt. Valaki izgatottan megszólalt a ködös és mozdonybüdös hajnalban a püspökladányi állomás büféjében.
- Nézd meg, nézd meg! Kocsonya! Kocsonya!
- Hol? Hol? Hol?
- Ott, ott, ott, ott, ott, ott, ott!
Püspökladány volt az első érdemes állomás, ahol akkor az erdélyi magyarok földet érhettek különleges és kivételes magyarországi kirándulásuk alatt. Itt lehetett átszállni másik vonatra vagy itt cserélt a vonat mozdonyt.
Azelőtt a vonat a határon vesztegelt jó ideig. Román oldalon másfél órát fontoskodtak a románok, létrákat cipeltek a vagonok között, a vagonok oldalán mászkáltak, kívül, belül, mint a majmok, bemásztak az ülések alá, tették-vették az utasokat, ide-oda hajigálták őket, volt, akit kidobtak az ablakon, volt, akit áthúztak a vonat kerekei között, repültek a bőröndök, a fehérneműk és a kulcsszappanok. Aztán tettek egy pecsétet az utas útlevelébe. És jött a magyar oldal, és kezdődött a majomkodás elölről, jó bő órát tartott ott is. A magyar vasutasok jól megkopogtatták a vonat kerekeit, nehogy valamit kiloptak volna belőle a románok. Jöttek a magyar határrendőrök és vámosok, mindig valami biharkeresztesi viccmondó fesztiválról jöttek, mert először egymás között ijesztően végigröhögték a vonatot, aztán ők is nagyon sokat mozogtak. Ide-oda dobálták az utasokat, ki az ablakon, át a kerekek alatt, elkobozták tőlük a csicseriborsót, amit Magyarországra akartak becsempészni, hogy ott szemes kávéra cseréljék.
Aztán következett ötven perc utazás Püspökladányig, ablakon kihajolva, izgatottan nézve a szép nagy pusztát, hogy, hiába na, itt még a fák is mások, valahogy egyenesebbek, de még a fű is mintha más lenne.
- Még póznaoszlop is más itten, Misi!
- Rend van, Géza, nézd meg a búzát - vagy mi az? – rendesen van elvetve, ahogy kell, nem össze-vissza.
- Meg a kerítés, meg a háztető, meg a torony, meg a póznafa. Valahogy, te, a póznafa drótjai is mások.
Püspökladányon tizenöt percet állt a vonat mozdonycsere miatt.
- Tizenötöt mindenképpen, ha valami van, akkor többet is – mondta a kalauz mindig, mert mindig megkérdezte valaki, és mindig történt valami, mert mindig húsz percet állt. Ma, az internet, a facebook és a keményített szilikonvibrátor korszakában persze tizenöt perc alatt le tudják cserélni a mozdonyt, de akkor húsz perc kellett.
A három barát ekkor leszállt erre a húsz percre. Egyikük rágyújtott a peronon, a másik kettő bement a büfébe. Akkor jártak magyar állami földön először. Ezek ketten odabent végignézték a cigarettákat, pedig ők nem voltak cigizők: Fecske, Kossuth, Szimfónia, és egyikük észrevette a hűtőpult üvege alatt kis tálakban a kocsonyát. Kevés pirospaprikát is szórtak rá. Kocsonyát csak otthon, családi asztalon látott, az is pirospaprikával, de ecetes hagymával és forró teával is. A teába csipetnyi kakukkfüvet tettek, sok citromot. (Nemrég ettek kocsonyát otthon, mert nemrég volt tél.) És itt, ezeknél ilyent árulnak egy állomási falatozóban!
- Kocsonya, Géza! Kocsonya! Látod?
Valami helyiek egy felest ittak a sarokban, lábon állva, ketten, és abbahagyták a beszélgetést, odafordultak egy másodpercre. Magyarázta aztán az egyik csendesen, hogy ezek most jöttek a vonattal, románok.
- Náluk nincs hús, egyáltalán, tudod. Elvették tőlük a húst. Nem láttak ezek még húst, azt nézik most.
- Igen, hallottam már ezt.
- Mindenki csak ezt mondja, aki onnan jön, hogy semmi hús nincs, hogy sorba kell állni a kosztért egész nap, télen, nyáron.
- Meglátod, náluk is így lesz. Mi következünk. Először a románok, aztán most a lengyelek, és aztán jövünk mi.
- Nem. Nálunk 1956 miatt félnek nem adni húst a népnek.
- Miért? Mi volt ötvenhatban?
- Hát az ellenforradalom.
- Jó, azt tudtam. Azt hittem, valami más is volt.
Kilépett az egyik utas, hogy behívja a kinti cigarettázót:
- Misi, hol vagy, gyere be, nézd meg! Kocsonya! Rendes kocsonya van!
- Cigizek, na. Várj egy kicsikét.
- Gyere, na, Misi! Kocsonya! Hallod-e? Kocsonya, csak úgy!
Szóval ez a nyolcvanas években volt – és a helyszín: az ígéret földje, Püspökladány.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!