2017. szeptember 24. vasárnapGellért, Mercédesz
15°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

PÜSPÖKLADÁNY

Kocsonya! Kocsonya!

utolsó frissítés: 11:26 GMT +2, 2013. március 20.

A nyolcvanas évek elején volt. Valaki izgatottan megszólalt a ködös és mozdonybüdös hajnalban a püspökladányi állomás büféjében.
- Nézd meg, nézd meg! Kocsonya! Kocsonya!
- Hol? Hol? Hol?
- Ott, ott, ott, ott, ott, ott, ott!

Peronra nyílott, álmos hely volt, azóta már rég bezárt, most üres, poros, pókhálós.

Püspökladány volt az első érdemes állomás, ahol akkor az erdélyi magyarok földet érhettek különleges és kivételes magyarországi kirándulásuk alatt. Itt lehetett átszállni másik vonatra vagy itt cserélt a vonat mozdonyt.

Azelőtt a vonat a határon vesztegelt jó ideig. Román oldalon másfél órát fontoskodtak a románok, létrákat cipeltek a vagonok között, a vagonok oldalán mászkáltak, kívül, belül, mint a majmok, bemásztak az ülések alá, tették-vették az utasokat, ide-oda hajigálták őket, volt, akit kidobtak az ablakon, volt, akit áthúztak a vonat kerekei között, repültek a bőröndök, a fehérneműk és a kulcsszappanok. Aztán tettek egy pecsétet az utas útlevelébe. És jött a magyar oldal, és kezdődött a majomkodás elölről, jó bő órát tartott ott is. A magyar vasutasok jól megkopogtatták a vonat kerekeit, nehogy valamit kiloptak volna belőle a románok. Jöttek a magyar határrendőrök és vámosok, mindig valami biharkeresztesi viccmondó fesztiválról jöttek, mert először egymás között ijesztően végigröhögték a vonatot, aztán ők is nagyon sokat mozogtak. Ide-oda dobálták az utasokat, ki az ablakon, át a kerekek alatt, elkobozták tőlük a csicseriborsót, amit Magyarországra akartak becsempészni, hogy ott szemes kávéra cseréljék.

Aztán következett ötven perc utazás Püspökladányig, ablakon kihajolva, izgatottan nézve a szép nagy pusztát, hogy, hiába na, itt még a fák is mások, valahogy egyenesebbek, de még a fű is mintha más lenne.

- Még póznaoszlop is más itten, Misi!

- Rend van, Géza, nézd meg a búzát - vagy mi az? – rendesen van elvetve, ahogy kell, nem össze-vissza.

- Meg a kerítés, meg a háztető, meg a torony, meg a póznafa. Valahogy, te, a póznafa drótjai is mások.

Püspökladányon tizenöt percet állt a vonat mozdonycsere miatt.

- Tizenötöt mindenképpen, ha valami van, akkor többet is – mondta a kalauz mindig, mert mindig megkérdezte valaki, és mindig történt valami, mert mindig húsz percet állt. Ma, az internet, a facebook és a keményített szilikonvibrátor korszakában persze tizenöt perc alatt le tudják cserélni a mozdonyt, de akkor húsz perc kellett.

A három barát ekkor leszállt erre a húsz percre. Egyikük rágyújtott a peronon, a másik kettő bement a büfébe. Akkor jártak magyar állami földön először. Ezek ketten odabent végignézték a cigarettákat, pedig ők nem voltak cigizők: Fecske, Kossuth, Szimfónia, és egyikük észrevette a hűtőpult üvege alatt kis tálakban a kocsonyát. Kevés pirospaprikát is szórtak rá. Kocsonyát csak otthon, családi asztalon látott, az is pirospaprikával, de ecetes hagymával és forró teával is. A teába csipetnyi kakukkfüvet tettek, sok citromot. (Nemrég ettek kocsonyát otthon, mert nemrég volt tél.) És itt, ezeknél ilyent árulnak egy állomási falatozóban!

- Kocsonya, Géza! Kocsonya! Látod?

Valami helyiek egy felest ittak a sarokban, lábon állva, ketten, és abbahagyták a beszélgetést, odafordultak egy másodpercre. Magyarázta aztán az egyik csendesen, hogy ezek most jöttek a vonattal, románok.

- Náluk nincs hús, egyáltalán, tudod. Elvették tőlük a húst. Nem láttak ezek még húst, azt nézik most.

- Igen, hallottam már ezt.

- Mindenki csak ezt mondja, aki onnan jön, hogy semmi hús nincs, hogy sorba kell állni a kosztért egész nap, télen, nyáron.

- Meglátod, náluk is így lesz. Mi következünk. Először a románok, aztán most a lengyelek, és aztán jövünk mi.

- Nem. Nálunk 1956 miatt félnek nem adni húst a népnek.

- Miért? Mi volt ötvenhatban?

- Hát az ellenforradalom.

- Jó, azt tudtam. Azt hittem, valami más is volt.

Kilépett az egyik utas, hogy behívja a kinti cigarettázót:

- Misi, hol vagy, gyere be, nézd meg! Kocsonya! Rendes kocsonya van!

- Cigizek, na. Várj egy kicsikét.

- Gyere, na, Misi! Kocsonya! Hallod-e? Kocsonya, csak úgy!

Szóval ez a nyolcvanas években volt – és a helyszín: az ígéret földje, Püspökladány.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!