2017. október 24. keddSalamon
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

KÜLÜGYMINISZTEREK EGYMÁS KÖZT

Hangot adnak abbéli reményüknek

utolsó frissítés: 12:30 GMT +2, 2013. február 20.

Ezután a magyar fél kiemeli, hogy a román fél attól fél, hogy a magyar fél nem fél attól, hogy mind a két fél attól fél, hogy a másik nem fél.

A zászlólengetés miatt a magyar és a román külügyminiszter telefonon beszéltek, de személyesen is akarnak találkozni, mert telefonon a magyar fél annyit mondott, hogy halló, halló, hallasz engem, mert én nem hallak; ha te véletlenül hallasz engem, akkor mondom neked (mert hátha hallasz), hogy én most leteszem, mert nem hallak. Ezzel összhangban a román fél ezt felelte:

- Én sem hallak téged és én is leteszem.

Ezért sürgősen, még az idén tavasszal találkozni fognak, ha az időjárás is úgy engedi – magyarázza nekünk a szóvivő.

S akkor először majd áttekintik a hazai és nemzetközi helyzetet: orosz gázipar, orosz puncik lázadása, a hatvanéves arab-izraeli békefolyamat, Hugo Chávez prosztatája, Fidel Castro prosztatája. Amikor ennek a végére érnek, ki fogják fejezni meglepődésüket és elégedettségüket afölött, hogy a magyar-román kapcsolatok milyen jók: legendásan jók. És hangot adnak majd abbéli reményüknek és mély meggyőződésüknek, hogy továbbra is ilyen jó legendás maradt. A magyar fél hangsúlyozni fogja, a román pedig aláhúzza, hogy mindamellett, hogy meglepően jók a kétoldali kapcsolatok, számukra ez természetesen nem meglepő, hiszen ők ezt már mindenkinél hamarabb tudták, így a meglepetést ők szerzik azoknak, akik ezt nem tudták – fogja magyarázni majd a találkozó utáni sajtóértekezleten a szóvivő.

Ezután a magyar fél kiemeli, hogy román fél attól fél, hogy a magyar fél nem fél attól, hogy mind a két fél attól fél, hogy a másik nem fél.

Mitől nem fél?

- Nem tudom – mondja a szóvivő.

Miután ebben a kérdésben a magyar fél majd kijelenti, hogy inkább egyet értenek, mint nem értenek egyet, a Trianon óta felgyülemlett megbeszélnivalók jó alkalmat adnak arra is, hogy megtárgyalják az „egyarántot”. Ennek kapcsán a magyar fél kiemeli, hogy reményének ad hangot, miszerint e két fél egyaránt érdekelt abban, hogy a másik fél, akárcsak az egyik fél ma már egyaránt nagyon közel van ahhoz a naphoz, amikor mindkettő egyaránt lesz egyaránt.

Az „egyaránt” után szokott következni az „abbéli”. E komplex témában először a magyar fél fogja átvenni a szót, és hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy nincs a két fél között vita abban, hogy a két fél egyaránt egy-egy fél. A román fél ezután majd kiemeli, hogy hangsúlyozni kívánja abbéli törekvését, hogy ő is rendszeresen és egyaránt ad hangot abbéli reményének, hogy valóban egyaránt.

Végezetül megbeszélik majd a „közös nevező” problémáját. Mindekét fél egyaránt abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy meg kell keresni a legkisebb közös nevezőt. A román fél hangsúlyozni fogja, hogy ki szeretné emelni, hogy nem zárja ki, hogy hamarosan sikerül megtalálni a legnagyobb közös nevezőt is, míg a magyar fél abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy nem zárja ki akár a közös számlálót, és akkor megépülhet a közös, egész Erdélyre kiterjedő részecskegyorsító egy közelebbről meg nem határozható időpillanatban, aminek nincs messze a napja. Utána megállapodnak abban, hogy bármikor szükséges, akár soron kívül és kötetlen keretben is hangot adnak az abbéli meggyőződésüknek – sőt abbéli reményüknek is – hogy egyaránt nem zárják ki, hogy a soron kívüli abbéli törekvéseket kötetlen keretekben ismét alaposan átbeszélik.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!