SZEREPOSZTÁS
Jobbról a negyedik kiscsillag
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 11:39 GMT +2, 2012. december 28.A Lúdas Matyi szereposztására készült a magyartanár az ötödik bében, és bejött Végső Dezső elvtárs bácsi, aki országos szintű elvtárs volt, és valamit mondott Lacijancsi Péter igazgató bácsinak, aki nagyot nyekkent derékból, és jelezte, hogy persze.
A többiek közül a jobb családból származók hajdúk lettek, a szüleik, a csupa jóházból való úri elvtárs még így is cirkuszolt a rendkívüli szülői értekezleten, ahol apám végül – békíteni akarta a sok mérges elvtársat – javasolta, hogy az osztályból legyen mindenki Lúdas Matyi az előadásban, ha az egyik elfárad, bejön a másik.
Apámra nem figyeltek, aztán minket, a többieket az osztályból végül a Lúdas Matyi szereposztásakor két csoportba osztottak: a fiúk lettek a színdarabban az útmenti fák, a lányok a ludak. A szülők a nézőtéren csillogó szemmel, rajongva néztek, mutogattak minket egymásnak, mondta anyám egy másik anyukának, hogy ott hátul, az Tihamérke, az ő fia, amelyiknek a két kezében és a szájában alma van, ő az útmenti vadalmafa, ő találta ki magának ezt a jelmezt, tisztára egyedül, a maga lánya melyik, ja, az a baloldali guggoló libuska: egyem meg a szivit.
A János Vitézben előre tudtuk, hogy ki lesz a Jancsi, hiába volt pösze, hogy pszifemnek gyöngyhásza, lelkem Iluszkája; és azt is tudtuk, hogy komoly belső, de főleg külső szervi okok ellenére mégis ki lesz az Iluszka.
A többiek huszárok lettünk, mind, a lányok is, s amikor békés jelenet ment, például amikor Iluska és Jancsi egy jót istentelenkedett a patak partján, már sás voltunk, zizegtünk, susogtunk, aztán a levegőeget daruk hasították, magasan röpültek, azok is mi voltunk, nem hallottunk semmit abból, amit Jancsi sóhajtozott, és nem is érdekelt. Sokan voltunk, nem fértünk mind ki a színpadra, hátul maradtunk, de az anyák így is megismerték, hangról ki-ki zizegését és kurrogását. A legvégén tartalék tündérek voltunk, susogtunk hozzá, mert azt a szöveget már betanultuk az istentelenkedés jeleneténél.
Ezeket tudva, a tanári kar, amikor eljött az ideje eleve kiosztotta a Nemecsek Ernő szerepét Kebel Imre, területi igazgató úr és elvtárs magas, fekete hajú, idejekorán szőrösödő és erőszakos fiának, de azt nem lehetett hideg vízbe dobni egyszer sem, a Pásztoroknál is egy fejjel nagyobb volt, pofájukba vágta a játékgolyókat, a nagyobbik Pásztornak, vagyis kis kancsi hóstáti Kilin Gyurinak összetörte a szemüvegét, mert a hóstátiak voltak a vörös ingesek, a dühös Nemecsek otthagyta a próbát, bevágta az ajtót, amikor megtudta, hogy a színdarabban a nevét csupa kisbetűvel írnák fel, ő nem áll így a szülei elé a színpadon.
Másnap bejött az anyukája, Kebelné, és megkérdezte, hogy ez maguknak főszerep, miért az ő fiának kell meghalnia a végén, milyen mese az, aminek a végén a főszereplő meghal, miért nem a Tuschkó Jánoskának, a bukott szamárnak, vagy Poczak Jánoskának kell meghalnia, akinek az a részeg disznó apja van és az anyja pedig, na mindegy, nem mondja ki, hogy milyen az anyja.
Aztán jött 1990, és Toldi Miklóst az esperes úr lány unokája játszotta el, hogy nehogy az anyaszentegyház, mert most kapta éppen vissza, kilakoltassa az iskolát. Az esperes úr unokájának szörnyű seprűnyél rengett a vállacskáin. (Sokra vitte a kislány, mert az anyukája a hetvenes évek elején – pap gyermeke lévén – még csak a hatodik denevér epizódszerepét játszhatta el a Kecske és a három gidóban, azaz nyolc gidóban, mert akkor a tanító bácsi átírta először hat, majd hét, végül nyolc gidóra: ennyi gyerek szülője jelentette be igényét a gidóságra, és nyolc apa versenyzett abban hogy melyik esztergál lopva a gyárban tetűfarkú dinamót a tanító bácsi kocsijába.)
Aztán jöttek a kétezres évek, egy karácsonykor nagy csoportképet mutatott a keresztlányom, és mondta, hogy a képen ők vannak, az óvódások, amint a betlehemi jelenetet adják elő. Középen a főszereplők: a szent család tagjai: kiváló, ritka fajtához tartozó romániai magyar szülők gondosan kiválasztott gyermekei.
- És ti, Marika, a többiek?
- Mi a pásztojok és a csillagok és a bájánykák voltunk, én itten vagyok, kejesztapa, a hatodik sojban, jobbjól a negyedik kiscsillag.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!