PÁSZ TÓROK
Hogy került Jászai néni, a fürdőkád és a csiperkegomba a Mennyből az angyalba?
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 20:00 GMT +2, 2012. december 5.Óvodás koromban hosszú ideig alig értettem ebből a "Menjből a zangyal!"-ból valamit. Sokáig nem is tudtam, hogy magyarul van; általában az, amit nem értettünk azonnal, románul volt vagy nekünk nem volt szabad tudnunk többet róla.
Menj! böla zangyal
lee jött hozzátok
pász tórok, pász tórok
hogy betle hemmbe
sietve menve
láá sátok, láá sátok.
Ebben magyar szavak voltak: menj, zangyal (aki, nálunk Erdélyben, hozza a fenyőt), sietve, menve, és ezeket én, az óvodás értettem is. Valamint a "torok". Az, ami a szánk mögött van, néha fáj, a doktor néni akkor egy hideg vassal megpiszkálja, hogy fájjon gyorsabban és múljon hamarább: de milyen lehet a pász tórok? A testvérem előnyben volt, mivel ő tudta, hogy nem "pász" és "tórok", hanem "pásztorok", és tudta azt is, hogy kik azok. Az egyik Pásztor Gyuri volt, a másik Pásztor Laci, a két gengszter. Az óvónéni mondta, hogy Gyuri meg Laci, a Pásztor család ikrei nagy gengszterek lesznek, máris azok. (Mind a kettő mérnök lett, egyik almérnök, a másik ellenmérnök.)
Ebben az első szakaszban ezek nem voltak magyar szavak: böla, pász, betle és hemmbe. Különösen ijesztően csengett a böla meg a hemmbe. Féltem, amikor Piri néni az éneklésben fülig húzott szájjal – azaz inkább vállig húzott szájjal – fejével nagyot bólintva jó hangosan kinyávogta maga elé, hogy: „hemmbe”!
A következő szakasz elejét már jobban értettem. A szomszéd Matyi bácsi fergeteges káromkodásaira emlékeztetett, mert "Istennel" kezdődött:
Istennek fiját
taki született…
Aztán jött egy szó – mindig kétszer kellett mondani és nagyon hangosan – , ami ismét idegen volt, de nagyon tetszett:
Jászojban, jászojban!
Jászoi néni (tulajdonképpen Jászai) nagyszüleimnek volt egy távoli rokona. Évente, karácsonykor ennél a szakasznál először felvillant előttem a káromkodó szomszéd Matyi bácsi, majd megjelent a képben a kedves feketekendős Jászai néni, a hivatásos szomszédasszony és az illatos csiperkegomba, amit ő szedett nekünk a györgyfalvi erdőben.
Négy-öt éves lehettem, amikor megtudtam, hogy a jászoj nem csak Jászai nénire és az illatos csiperkegombára vonatkozhat, hanem az egy fürdőkád is, amiben szalmát tartanak. Ez úgy történt, hogy Piri néni egy nap kézen fogott:
- Gyere Tihamér, elviszlek a Sétatérre és a barátok templomába.
A hosszú sétatéri barangolás után az óvárban mindig bementünk Piri nénivel a ferences templomba. Ez volt a barátok temploma: az enyém és a Retekh Petié, az óvodai padtársamé, mert mondta ránk az óvónéni:
- Ezek ketten jó barátok. Na, két gengszter lesz ez is, lefogadom.
(Retekh Peti aligazgató lett, én pedig almérnök. Mind a ketten azért gengszterek is lettünk, az óvónéni megnyerte a fogadást és nyugdíjba ment.)
Piri néni a barátok templomába érve mindig berekedt, csak suttogva tudott beszélni, ezt megkövetelte tőlem is. Bemártotta az ujjait egy tál hideg vízbe, meghajolt és jobb kezével megigazította a melleit.
- Én is, én is!
- Te református vagy, Tihike!
Nem mertem sírni. Piri néni megsajnált, megint belemártotta az ujjait a tálba, a vizes kezével a mellemre bökött négyszer.
- Legyél csendbe, mert felébred és megharagszik a Jézuska!
A barátok templomában évente, karácsony táján egy nagy asztalon bizonyos tárgyakból összeállítják a betlehemi jelenetet: Mária, József, Jézuska, jászol, báránykák, pásztorok, csacsi, csillag, háromkirályok. Sok szalmát is felhasználtak, hogy istállónak nézzen ki az a hely. Én szalmát disznóvágáskor szoktam látni.
- Röfit fognak perzselni?
Piri néni mondta, hogy ne butáskodjak, jó, és látom-e, azt a játékbabát ott, aminek a fején egy sárga műanyag karika van. Na, az a Jézuska, és amiben fekszik, na, látom, az a „jászoj”. A jászoj valami játékfürdőkádból volt odaállítva, tettek bele szalmát, rá egy babát fehér zsebkendőben.
Megkérdeztem, hogy miért tették be a Jézuskát a kádba és, a kádban miért van szalma és nem víz, ha nem fognak röfit perzselni, miért van a sárga orvosságos doboz fedele a baba fején, a baba fiúbaba vagy leánybaba, és hogy a Jézuska is református.
- Igen, a kis Jézuska is református és nagyon jó fiú. Azért tették be a kádba, mert az a jászoj, és mert oda hozta a gólya.
Jászojban, jászojban...
Aztán még ebben a versszakban jött három szó, ami teljesen értelmetlenné tette a mondatot, elbizonytalanította az óvodás éneklőt. Az egyik ilyen szó ez volt: "őlésze". A másik az "üdvözi" volt. A harmadik: "tőtök". Ebből nekem az "üdvözi" tetszett a legjobban.
"Őlésze néktek üdvözi tőtök.
Valóban, valóban."
A káposztára gondolva, énekléskor próbálkoztam ezzel a változattal is, hogy: "üdvözi-töltött", de mondták, hogy, te, Tihamér, nem úgy van az; halljátok a kölyköt, hogy mondja, egyem meg a szivit, azt mondja, hogy üdvözitöltött.
Jött az utolsó versszak, azt Piri nénitől tanulva, behunyt szemmel énekeltem:
Mellette va gyon a zédesanyja,
Márija, Márija,
Barmok közt fekszik,
jászojban nyukszik
Szenn fija, szenn fija.
Behunyt szemem előtt elvonultak sorban minden karácsonykor: első óvodai szerelmem, Márija, aztán a felső szomszédok, akikről apám többször elmondta, hogy ezek micsoda barmok; és újra a kedves, fekete kendős Jászai néni, a csiperkegombával, a fürdőkád, a hajasbaba, az orvosságos doboz sárga fedele, a szalma, a perzselt röfi és a gólya.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!