2017. október 24. keddSalamon
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

PÁSZ TÓROK

Hogy került Jászai néni, a fürdőkád és a csiperkegomba a Mennyből az angyalba?

utolsó frissítés: 20:00 GMT +2, 2012. december 5.

Óvodás koromban hosszú ideig alig értettem ebből a "Menjből a zangyal!"-ból valamit. Sokáig nem is tudtam, hogy magyarul van; általában az, amit nem értettünk azonnal, románul volt vagy nekünk nem volt szabad tudnunk többet róla.

Az ének így kezdődött:

Menj! böla zangyal
lee jött hozzátok
pász tórok, pász tórok
hogy betle hemmbe
sietve menve
láá sátok, láá sátok.


Ebben magyar szavak voltak: menj, zangyal (aki, nálunk Erdélyben, hozza a fenyőt), sietve, menve, és ezeket én, az óvodás értettem is. Valamint a "torok". Az, ami a szánk mögött van, néha fáj, a doktor néni akkor egy hideg vassal megpiszkálja, hogy fájjon gyorsabban és múljon hamarább: de milyen lehet a pász tórok? A testvérem előnyben volt, mivel ő tudta, hogy nem "pász" és "tórok", hanem "pásztorok", és tudta azt is, hogy kik azok. Az egyik Pásztor Gyuri volt, a másik Pásztor Laci, a két gengszter. Az óvónéni mondta, hogy Gyuri meg Laci, a Pásztor család ikrei nagy gengszterek lesznek, máris azok. (Mind a kettő mérnök lett, egyik almérnök, a másik ellenmérnök.)

Ebben az első szakaszban ezek nem voltak magyar szavak: böla, pász, betle és hemmbe. Különösen ijesztően csengett a böla meg a hemmbe. Féltem, amikor Piri néni az éneklésben fülig húzott szájjal – azaz inkább vállig húzott szájjal – fejével nagyot bólintva jó hangosan kinyávogta maga elé, hogy: „hemmbe”!

A következő szakasz elejét már jobban értettem. A szomszéd Matyi bácsi fergeteges káromkodásaira emlékeztetett, mert "Istennel" kezdődött:

Istennek fiját
taki született…


Aztán jött egy szó – mindig kétszer kellett mondani és nagyon hangosan – , ami ismét idegen volt, de nagyon tetszett:

Jászojban, jászojban!

Jászoi néni (tulajdonképpen Jászai) nagyszüleimnek volt egy távoli rokona. Évente, karácsonykor ennél a szakasznál először felvillant előttem a káromkodó szomszéd Matyi bácsi, majd megjelent a képben a kedves feketekendős Jászai néni, a hivatásos szomszédasszony és az illatos csiperkegomba, amit ő szedett nekünk a györgyfalvi erdőben.

Négy-öt éves lehettem, amikor megtudtam, hogy a jászoj nem csak Jászai nénire és az illatos csiperkegombára vonatkozhat, hanem az egy fürdőkád is, amiben szalmát tartanak. Ez úgy történt, hogy Piri néni egy nap kézen fogott:

- Gyere Tihamér, elviszlek a Sétatérre és a barátok templomába.

A hosszú sétatéri barangolás után az óvárban mindig bementünk Piri nénivel a ferences templomba. Ez volt a barátok temploma: az enyém és a Retekh Petié, az óvodai padtársamé, mert mondta ránk az óvónéni:

- Ezek ketten jó barátok. Na, két gengszter lesz ez is, lefogadom.

(Retekh Peti aligazgató lett, én pedig almérnök. Mind a ketten azért gengszterek is lettünk, az óvónéni megnyerte a fogadást és nyugdíjba ment.)

Piri néni a barátok templomába érve mindig berekedt, csak suttogva tudott beszélni, ezt megkövetelte tőlem is. Bemártotta az ujjait egy tál hideg vízbe, meghajolt és jobb kezével megigazította a melleit.

- Én is, én is!

- Te református vagy, Tihike!

Nem mertem sírni. Piri néni megsajnált, megint belemártotta az ujjait a tálba, a vizes kezével a mellemre bökött négyszer.

- Legyél csendbe, mert felébred és megharagszik a Jézuska!

A barátok templomában évente, karácsony táján egy nagy asztalon bizonyos tárgyakból összeállítják a betlehemi jelenetet: Mária, József, Jézuska, jászol, báránykák, pásztorok, csacsi, csillag, háromkirályok. Sok szalmát is felhasználtak, hogy istállónak nézzen ki az a hely. Én szalmát disznóvágáskor szoktam látni.

- Röfit fognak perzselni?

Piri néni mondta, hogy ne butáskodjak, jó, és látom-e, azt a játékbabát ott, aminek a fején egy sárga műanyag karika van. Na, az a Jézuska, és amiben fekszik, na, látom, az a „jászoj”. A jászoj valami játékfürdőkádból volt odaállítva, tettek bele szalmát, rá egy babát fehér zsebkendőben.

Megkérdeztem, hogy miért tették be a Jézuskát a kádba és, a kádban miért van szalma és nem víz, ha nem fognak röfit perzselni, miért van a sárga orvosságos doboz fedele a baba fején, a baba fiúbaba vagy leánybaba, és hogy a Jézuska is református.

- Igen, a kis Jézuska is református és nagyon jó fiú. Azért tették be a kádba, mert az a jászoj, és mert oda hozta a gólya.

Jászojban, jászojban...

Aztán még ebben a versszakban jött három szó, ami teljesen értelmetlenné tette a mondatot, elbizonytalanította az óvodás éneklőt. Az egyik ilyen szó ez volt: "őlésze". A másik az "üdvözi" volt. A harmadik: "tőtök". Ebből nekem az "üdvözi" tetszett a legjobban.

"Őlésze néktek üdvözi tőtök.
Valóban, valóban."


A káposztára gondolva, énekléskor próbálkoztam ezzel a változattal is, hogy: "üdvözi-töltött", de mondták, hogy, te, Tihamér, nem úgy van az; halljátok a kölyköt, hogy mondja, egyem meg a szivit, azt mondja, hogy üdvözitöltött.

Jött az utolsó versszak, azt Piri nénitől tanulva, behunyt szemmel énekeltem:

Mellette va gyon a zédesanyja,
Márija, Márija,
Barmok közt fekszik,
jászojban nyukszik
Szenn fija, szenn fija.


Behunyt szemem előtt elvonultak sorban minden karácsonykor: első óvodai szerelmem, Márija, aztán a felső szomszédok, akikről apám többször elmondta, hogy ezek micsoda barmok; és újra a kedves, fekete kendős Jászai néni, a csiperkegombával, a fürdőkád, a hajasbaba, az orvosságos doboz sárga fedele, a szalma, a perzselt röfi és a gólya.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!