HÁLTATOK BUTA KISLÁNNYAL?
Kulturális különbségek az ágyban
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 11:25 GMT +2, 2012. október 24.Szeretkezés utáni első, legszebb álomból. - Gyula, ébredj! Hallod ezt a rémes hörgést a konyhából? - Nem. De! Mi mozog és hörög így? Nem kéne megnézned? - Nem.
- Valaki jár...
- Gyula, én félek!
- Valaki jár a fák hegyén.
- Hol, te?
- Gyújtja s oltja csillagod.
- Mit, bazeg?!
- Mondják, úr minden porszemen. Mondják, hogy maga a remény.
- Mi, bazeg?
- Mondják, maga a félelem.
- Mi a nagy nyavalya, Gyula?!
- Vajon amikor zuhanok...
- Mikor?
- Meggyújt-e akkor még az én tüzemnél egy új csillagot?
- Mi a isten, Gyula?!
- Én félek, még reménykedem, ez a megtartó irgalom, a gondviselő félelem kísért eddigi utamon.
- De akkor mostan csinálj valamit, Gyula!
- Vagy engem is egyetlenegy sötétlő maggá összenyom, és nem villantja fel lelkemet.
- Szadmeg! Gyula, én lehet, hogy mostan fogok visítozni egyet!
- Mondják, úr minden porszemen. Aludj szépen, aranypunc, mert azt hiszem: Mintyenás Rádu kövér fia horkol a másik lakásban!
- Kicsoda, te!?
- Mondják, hogy maga a remény... Mondják, maga a félelem...
- Ki?
- Mintyenás Rádu középső fia, a kövér horkol.
- Hol?
- A fák hegyén.
- Úristen! Hol?
- A szomszéd fia mozog, hörög és horkol. Nem a konyhában, hanem nála az ágyban.
- Aludjunk. Megnyugodtam egy kicsit. Alszol, Gyula?
- Igen, aranypunc.
- Akkor ölelj meg!
- S nem villantja föl lelkemet egy megszülető csillagon. Valaki jár a fák hegyén. Mondják: úr minden porszemen. Mondják, hogy maga a remény. Mondják...
- Kérlek, Gyula, fogd be a szád, mert visítok.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!