2017. június 27. keddLászló
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

MINDENNAPI KI KICSODA

Magyar család költözik

utolsó frissítés: 14:26 GMT +2, 2012. október 17.

Még lakik itt a blokkban egy titokzatos alak, Tihamér! Egy negyvenkétéves szőke gépészmérnök, a szikragyárban dolgozik mint minőségi ellenőr, ezerötöt megkeres, visszatérő fitymaszűkülettel szokták műteni.

Beköltöztünk az új lakásba, egy kedves házaspártól vettük bérbe, ráadásul magyarok. A negyediken lakunk. Rajtunk kívül egy román személy lakik ezen az emeleten. Bár még van itt két magyar lakás, azok most üresek. Elmentek belőlük melegebb országokba. Alattunk egy fiatal pár lakik. Románok. Ma láttam a házmestert, egy román ember, sepert, nyírta a bokrokat. Rendben tartja a környéket, és ez bizony jó, ráadásul ez egy magyar környéknek tűnik.

A régi tömbházban a lakást szintén egy magyar asszonytól béreltük. A férje fiatalon meghalt volt, és ő kisebb lakásba költözött, hát azt a nagyobbikat kiadta nekünk. Nem tudjuk miben halt meg, azt se, hogy mivel foglalkozott a férj. Mindenesetre román volt. Ott laktunk négy évig. Most viszont újra férjhez ment, szintén egy románhoz, és visszaköltözött a lakásba. Úgyhogy nekünk el kellett onnan jönni.

Pedig az is egy csendes környék volt, inkább román környék. Az asszony visszaköltözött az új román férjével. Sőt behozták a román faluról az új anyóst is, aki ráadásul magyar, és két hézag van a bal epéjén, mind a kettő krónikus hézag. Állandó gondozásra szorul. Az ilyen kéthézagos hándikapáltnak számít. Kap is valami segélyt a román államtól. Kerestek neki egy magyar orvost és egy magyar gyógyszerészt, akiket meg is kérdeztek a kockázatokról és a mellékhatásoktól.

Itt az új helyen a szomszédok csendes emberek. Nyolc magyar család van, a többi hét román. Ezt Manyi néni számolta ki nekünk, az egyik új szomszédunk, akivel az asszony és a gyerekek máris összebarátkoztak: kedves magyar néni.

- Illetve még lakik itt a blokkban egy titokzatos alak, Tihamér! – mondta nekem Manyi néni – Egy negyvenkétéves szőke gépészmérnök, a szikragyárban dolgozik mint minőségi ellenőr, ezerötöt megkeres, kék dízelmotoros Skodával jár, visszatérő fitymaszűkülettel szokták műteni, de közelebbről senki nem tud róla semmit: se azt, hogy magyar, se azt, hogy román.

A közelben van magyar óvoda és magyar iskola is, a környéken tart fenn rendelőt egy híres szülésznő – ráadásul magyar! – ez azért fontos, mert még egy gyereket szeretnénk itt megtervezni.

Persze nem ment minden simán beköltözéskor, a hőközpont – magyar gyártmány – nem akart beindulni. Sikerült kihívni a szervizelő céget (ami szintén magyar cég). Szerencsére a házmester adott egy román telefonszámot.

Hívtuk a telefonon a szervizelő céget: hát egy román nő vette fel. De elég kedves volt, ki is jött egy hét múlva két szerelő: egy román és egy magyar, valamint három mérnök, abból kettő ráadásul magyar volt, a harmadik román, de kedves ember. A magyar szerelő meglazította a csavarokat, a román szétszedte a csöveket, valamit kapirgáltak ott, a mérnökök felírták az egészet románul egy nagy füzetbe, és kész volt.

Még aznap énekelve becsengetett a román pap házat szentelni, de amikor meglátta, hogy magyarok vagyunk, bocsánatot kért, és énekelve továbbment a román szomszédba.

Kiutalták a garázsunkat is. Azelőtt egy román garázs volt, mostantól két évig a mi béreljük a várostól, a kérvényt már rég leadtam. Erről egy titokzatos kedves hangú személy értesített telefonon a polgármesteri hivatalból, akiről, amikor odamentem, kiderült, hogy magyar és – talán – nő. A ház előtt van egy sor garázs, benne egymás mellett az autók. A miénktől jobbra egy fehér kocsi áll, balra egy barna, mind a kettő románoké.

Az egyiknek magyar az anyósa, a gyerekek viszont az apjukra hasonlítanak, mind románok lettek, de nincs velük baj. Ezt a postástól tudtam meg, akivel megismerkedtem és elbeszélgettem a garázs előtt. Kiderült róla, hogy nyárádnadrágfalvi magyar ember. Mondtam neki, hogy ahol eddig laktam, ott román postás volt, de elég rendes fickó. Vajon nem ismeri, arra az esetre, ha a régi címre érkezne még levelem, tőle vegye át, hozza ide ki nekem? Kérdezte a nevét, de én nem tudtam megmondani. Persze sok postás van, nem ismerhetik egymást mind.

- Tényleg, hány postás van összesen most a városban?

- Hát, fene tudja, Tihamér, de tessék összeadni: száznegyven magyar és száznegyvenegy román.