IPARI ÉLELEM
Almát kerestünk...
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 17:27 GMT +2, 2012. szeptember 4.Almát kerestünk, az egész baráti kör, a komák is, a volt osztálytársak is: almalevesnek. Nem akartunk „mostani áruházi” almát venni; ha főzzük, abból szegfűszeges trutyi lesz; az nem alma.
- A piacra kimenni, és ott biztos találtok egy ronda embert, a legrondábbat. Attól a legrondább embertől a legrondább almát megvenni; az ember legyen részeg, legyen ragyás, egy darab sárga s görbe lapátfog legyen a szájába’, legyen nyüves és ragyás az alma is: azt kell megvenni, az – igen! – az alma. Ez az ember azért van olyan állapotban, mert az almát évről évre szinte ingyen kell adnia nekünk, hogy megvegyük, amúgy lehetne rektor vagy püspök – mondta a keresztapa, aki szociológiához is értett már az ő korában.
A többi alma nem alma, fel van vizezve, kémcsőben fogant, az apukáját nem a méhecskék hozták össze az anyukájával, hanem tengerentúli labancok – vagy a márványtengeri böszörmények – egy távoli laborban.
- Persze, én értem – folytatta a gáz- és vízszámlás szociológus –, így jobban el tudják adni, messzebb tudják szállítani, tovább tart, több embert meg tudnak etetni vele.
Mindenki tud erről valamit; a barátok, a komák, osztálytársak és a vízszámlás szociológus.
Hogy külön megtermelik a krumplit, külön előállítják az ízét, a kettőt pedig a helyszínen, a gyorsétkezdében frissen keverik össze, abból lesz a hasábburgonya, ami megszólalásig olyan, mint a szalmapityóka, de nem az.
Hogy a kínaiak már tudnak olyan tojást tojni, ami megszólalásig hasonlít a tyúktojásra, ám nem az.
Most házi virslit, igazit, készülünk csinálni, a baráti kör, a komák, az osztálytársak és a többiek. Mi kell bele? Szól erről egy régi burkus-labanc vita: a burkus fél szerint csak disznóhús kell bele, a labancok szerint marhahús is. Szójáról és temérdek disznóbőrről, hogy kellene bele, se labanc, se burkus, se cipcer nem tud. Szalonna ugyan jön bele kisebb részben, de szalonnabőr nem, főleg nem olyan jó nagy arányban, mint a bolti változatba.
Az élelmiszeripar imádja a szalonnabőrt. A libamájkrém-konzervnek is az egyik fontos alapja. A libamájkrémnek nevezett pép dobozáról jó nagy szemüveggel le lehet olvasni, hogy alig van benne máj, az is inkább sertésmáj, hogy van benne sertésszalonna, disznóbőrke. Ezen kívül mindenféle többszörösen darált szárnyashús. Nevét mégis a libamáj adja. Mert ki akarná megvásárolni a libamájkrémet, ha ráírnák nagybetűkkel, divatosan Budapesten: „Libamájra hajazó disznóbőrös madárőrlemény”?
De ki tudná megvásárolni, ha kilencvenöt százaléka igazi libamájból lenne? Ki bírná megvenni a virslit, ha borjúbélszín és malaccomb mosolygó keveréke volna, mindössze tíz százalék forrásvízben lazítva?
A bolti virslit pedig ki akarná megvásárolni, ha a becsületes nevét írnák rá: „merevített disznóbőrhab, ipari vékonybélbe töltve”?
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!