2017. aug. 19. szombatHuba
31°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

KOVÁCS-SZABÓÉK KÖZÉPSŐ LÁNYÁNAK ESKÜVŐJE

A menyasszony nem ismeri a vendégeket

utolsó frissítés: 13:20 GMT +2, 2012. augusztus 29.

Nem még tudom, hogy hívják őtet, de azótától tartoznak nekünk, amiótától apáddal voltunk az esküvőjükön még ezerkilencszázvalamikor. Régi pénzbe!

Kovács-Szabó János István középső lányának esküvője lesz szeptember végén. Felesége, az örömanya összeállítja a menyasszony lánya számára a meghívottak névsorát, akiket „muszáj meg kell hívni”.

– Ne felejtsétek meghívni Szarvasnét és a gyerekeit, a fiatal Szarvasokat, feleségestől mindegyiket. A tavaly halt meg nekije az ura, úgyse jön el, de küldi a pénzt maga helyett, te meg küldesz nekije abból a rosszabbik pálinkából, mert aztat szereti nagyon. És az öreg Kancsalai bácsit feleségivel, Kancsalai nénivel, a Györgyfalvi útról, a lányaikkal és fiaikkal azok is, mint a nyulak, vannak vagy nyolcan.

Nem ismered őket, fiam, mert nem voltál megszületve, amikor ezek az emberek még rendesen léteztek és normális eszük volt nekijük.

A következő Csilluka néni, Marci bátyja mostoha keresztlánya. Nem még tudod, ki az a Marci bátyja? A középső nagyapád komája. Apáddal voltunk a Csilluka néni lányának esküvőjén; csontot adtak, érted, csirke helyett, mi meg – a bolondok, főleg az apád, basszamafülit! – otthagytunk egy csomó pénzt nekijük: most aztat szépen hozzák csak vissza ide nektek! Csilluka néninek valahogy muszáj kell szólni, hogy ottan a kisebbik fiára ügyeljen végig, mert az minden esküvőn csak ül a földön, nem még találja az egyensúlyát. Annak már gátá: mind elitta az eszit, és nekem nem kell, hogy engemet ottan egyen a szégyen, hogy az ül a földön, mint Kilin lova a gyengeségtől fosás után a Pillangó utcában.

És akkor jön Lovászelvtárs bácsi, a volt főnököm a Cséléhástól, és Lovászelvtársnő néni, a felesége. Őket nincs honnan ismerjed. Egy szekcióba’ voltunk, aztán áttettek minket a nyavalyába, ottan is dolgoztunk hét évet. Na, onnan, a nyavalyából továbbtettek minket a darálógyárba. A darálógyárból muszáj meg kell hívjad ezeket: Cukorka Mikiék, Turgyán Mari és a két élettársa – mert az is megéri a pénzit –, aztán Czefre, Czefréné és Czefréné három menye, hét fiú unokája. A Czefréné mindegyik keresztfiának voltunk az esküvőjén apáddal, az egyiknek kétszer is. Jaj, basszamafülit, apád végigaludta az egészet, mert hát nem tetszett nekije a zene: hogy nem jó, hogy csirhe banda játssza a zenét, hogy az nem zene, neki ne mondja senki.

Ne felejtsed ki a bolond Gyuszinak, alsó nagyapádék szomszédjának a nagyobbik fiát, amelyik meg van nősülve. Nem még tudom, hogy hívják őtet, de azótától tartoznak nekünk, amiótától apáddal voltunk az esküvőjükön még ezerkilencszázvalamikor. Régi pénzbe! Mert a bolond Gyuszinak két fia van, egyik bolond, mint ő, filozófiát végzett, na aztat nem még muszáj meghívjátok, csak a másikat, amelyik tartozik a pénzzel.

Te ezeket az embereket, fiam, nem ismered, mert kicsi voltál, amikor ők még normálisan léteztek.

Lakatos bácsit sem ismered. Nem baj, őtet is muszáj meg kell hívjad! Apádnak volt főnöke a dugattyúgyárba’. Az a volt feleségivel fog jönni, a mostanit nem még szereti.

Cucujka bácsit azért kell meghívni, mert a Sándor keresztapád a kollektívbe’ vele dolgozott – nem az énekes Nagyorrú Kánári Sándor keresztapád, hanem a Nyúlszopós Sándor, a gödörből! – és azótától nagyon megbarátkoztak. Ennek a Cucujka bácsinak az anyósa volt az a Cilike néni, akiről biztos hallottál, az, aki a kolorádóbogarat szárította a faluba’; na, ő intézte el, hogy Bercike nénnye bejusson a Réméfébe, targoncásnőnek. Akkor az nagy szó volt, fiam! A hetvenes években. És apád cserébe elintézte nekijük, hogy a veje, Cucujka, bekerüljön almérnöknek a pecsétáztatóba, ahol apád is dolgozott. Nem tudom, ha bírod követni, amiket mondok.

Amikor a pecsétáztatót az olaszok privatizálták és bezárták – úgy, hogy ma privatizálták és holnap, gátá, be is zárták –, akkor át kelletett menjenek apáddal együtt a szikragyárba, mert ottan átvették őket a németek: apádat csifra számlálónak, Cucujka bácsit meg egyenesen előléptették almérnökből főmérnöknek, mert nekije volt egy esti egyeteme és melléje egy nappali pártiskolája is. Azótától ottan dolgozott, aztán betegnyugdíjba ment, amikor a cukorbajt megkapta. Valami szilvásgombóctól maradt nekije vissza a cukra és mind megtámadta a szemit, fülit meg az egész mindenséget, hogy úgy kelletett a végén kiheréljék a szerencsétlent. Ezért lehet, hogy ő csak a templomig jön el, ott ideadja nekem a pénzt, de azért muszáj meghívjad. Az egyik lányát én tartottam a víz alá a Pata utcába’.

Feri keresztapádékkal együtt muszáj meg kell hívjad a Mimike nénit a felső szomszédból, mert megsértődik, de akkor meg vele együtt a dadogós papot is, az a szeretője, hogy legyen, aki táncoltassa a vénasszonyt; és akkor velük meg kell hívjad a kolonél ezredest is a családjával, mert megsértődnek – nem ismered, de ha hívod, eljön, az jól fizet, van miből, az apja is, anyja is mind kolonélok voltak – két fia van nekije: az egyik kolonél doktor lett, a másik, nem még tudom, valami homokos kell legyen, mert nyávogva beszél és olyan hülyén pisolyog a szemivel.

Ne felejtsed el Dezső báttya fiát, Aladárkát, az első házasságából. De kell vigyázni rá, mert ha sokat iszik, románul ordibál az asztalon és mind bozgorozza a vendégeket, csinálja nekem ottan a szégyent. Így ordibál minden esküvőn, basszamafülit nekije még máma. Dehogy román! Tisztára magyar. Csak volt szegénynek egy agyvérzése, és azon az oldalon vérzett el az agya, ahol a magyar tudás van. A sok hólapátolástól kapta az is az agyvérzést, fiam, mint a nagyapád. Nekije is az orrán jött ki az agyvérzése. Ez volt a szerencséje, mert ha nem jön ki az orrán és valahol leblokál: akkor gátá!

Ha ezeket az embereket most összeadom mind, az eddig már összesen annyi, mint: kétezer-húsz euró.