BABAVÁRÁS
Digitális atomcumi
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 10:17 GMT +2, 2012. augusztus 8.Az első, amit észrevettem az újszülötteknek szánt felszerelésekben az, hogy mindegyik többszörösen rétegzett, összetett. Mindig van valami betét, és annak is egy betétje, s így tovább.
- Ne hülyéskedjen: ebben a baba életveszélyben volna, szegény!
És akkor kezedbe nyomnak egy zsák cuccot:
- Ezek a kocsiba jönnek. A kocsi bélése, ez meg a bélés belseje, ez itt a bélés belseje védője, itt a bélés külseje, aztán a huzatja, továbbá a fedele, a fedelének az alja és a teteje. Ennek olyan teteje van, hogy levehető, mert nem hülye kínai, hanem okos japán.
Ugyanilyen összetett a pelenka. Nem azért trottyos térdig, mert tele van, hanem azért mert saját anatómiája van: belső pelenka, középpelenka, külsőpelenka.
- Van már matracotok? – kérdezte valaki a piacon és küldött egy pár ajándék barackot a kismamának.
- Van, van, de sajnos még nincs matracvédő védő és matrac védő védőnő.
Aztán azt is megfigyeltem, hogy az a babatermék, ami a tudomány – főleg a lélektan – szerint ma még a legjobb, és mindenkinek olyan kell, az holnap már veszedelmes méreg lehet. Vagy: ugyanabból az eszközből az egyik méreg, a másik, hasonló már a gyerek lelki egyensúlyát szolgálja. Van olyan digitális atomcumi, ami mérgező anyagból készült, tehát öl. Van ugyanolyan másik digitális atomcumi, hogy nem öl, sőt ha azt szopizzuk, ingyen megvéd diszlexia ellen.
A harmadik amit megfigyeltem, hogy mindenből több kell, biztonsági másolatok és tartalékok szükségesek. Fürdővíz hőmérő is van, már kaptunk hármat, mert mondták, hogy legalább három kell: egy fehér, egy fekete és egy tarka. Mindegy: ajándékba kaptuk a negyvenedik kurjongató kínai maci mellé. Felhívták rá a figyelmünket, hogy mind a három hőmérő értékes ajándék, mert nem mérges higany, hanem szelíd alkohol – úgy néz ki, hogy házi meggylikőr – kering bennük.
Azt is megfigyeltem, hogy soha nem hallott dolgok is szükségesek. Fényporlasztó, a darabos fény ellen, álomszűrő, ezekről ma hallottunk egy szomszéd nénitől; megtudtuk, hogy a túléléshez kell.
A többit a tévéből tanultuk.
Az egyik tévében közölték, hogy iskolás koráig tanácsos szoptatni a gyereket. Hírt adtak egy mozgalomról, amely az életen át tartó szopás ügyét terjeszti. Másik tévében egy brit tudós mondta, hogy nyugodtan lehet nem szoptatni a gyereket, lehet szoptatás helyett tehén- vagy madártejet neki adni. Nem baj, ha fosik, az is egy fontos életjel.
Viszont nem szabad már a gyereket ringatni, mert később, tizenévesen agyilag fog valami meglátszani rajta. Régebb agyonringatták a gyereket – magyarázta egy magyar tudós – meg is látszik ez az országon, a hatalmon és a dicsőségen.
Másnap visszavonták ezt, és jelezték, hogy igenis kell a gyereket ringatni, mert így nem fog majd félni a víztől és a háromdimenziós rémfilmektől. Tizenévesen pedig így is, úgy is meg fog valami látszani agyilag rajta. Kendőben viszont ne hordozzuk: a baba saját súlyával fekszik saját magára és agyonnyomhatja saját fenekét. És ne szopja az ujját, mert lófogai lesznek.
- Ne bizony! – mondta egy hivatásos szomszédasszony – Csípőspaprikát kell tenni a kis ujjára; van már csípőspaprikájuk?
Kaptam tőle másfél csípőspaprikát: a kisebbik unokájától maradt, de a nagyobbikat is azzal kenegették volt, nem kell már nekik, nem szopják már az ujjukat.
A tévében biztattak, hogy hordozzuk kendőben a gyereket, mert a kendőben hordozott gyerekek háromszor jobban nyilvánultak meg agyilag, és hagyni kell, hogy szopja az ujját; na és ha lófogai lennének? – vállalja be!
Tegnap nem volt időm tévézni, lemaradtam arról, hogy aznap melyik pelenka öl és butít, melyik emel fel és nyugtat meg. Pár dolgot el kellett intézni a városban. Kifizettem a villanyszámlát, elmentem bejelenteni a városházára, hogy élek, valamint befizettem a konzulátuson az összeget abba az alapba, amiben a felvételi díj gyűl azért, hogy vegyék be Wass Albertet a kánonba.
Az asszony otthon maradt: meleg van, sorba kell állni, és a hasa már egyre nagyobb. Legalább elmaradnak az útmenti tanácsok a digitális atomcumitól, a messzire eldobható pelenkáról és a mózeskosár lakkrétegének mérgezéseiről. A sorban bömbölni kezdett egy baba. Azonnal meg is szólalt a sor végén egy professzionális szomszédasszony:
- Kell hagyni a gyereket sírni, mert ha sír erősödik a kicsi tüdeje és a kicsi mája nekije!
- De akkor nem fog rosszul megnyilvánulni lelkileg később? – kérdeztem meg erről másnap egy szakértőt.
- De igen, sőt gyenge lesz a szívfityma, fennáll a szívfityma szűkület veszélye.
A kismamák csereberélik az újabb és újabb elméleteket, kellékeket. A háttérben egyetértést mímelve, pislogva bólogatnak az anyósok, kis-nagymamák, szomszédnénik, aztán, amikor a fiatalok nem hallják, odasúgják egymásnak: „Újabb marhaság. Ne engedd, Lujza!”
Nem értem a vitát az eldobható pelenka és a mosható pelenka között. Mind a kettőről pozitív dolgot lehet mondani: egyik eldobható, a másik mosható. Az volna rossz, ami ilyen lenne, egyszerre: moshatatlan és eldobhatatlan.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!