2017. május 29. hétfőMagdolna
32°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

A VILLA LENYALÁSA

Tanfolyam vendéglátóipari egységek pincéreinek

utolsó frissítés: 15:24 GMT +2, 2012. július 11.

Egyre kevesebb az olyan fürdőhely, ahol nosztalgiából beülhetünk enni vagy inni egy igazi „vendéglátóipari egységbe”. Mi az a vendéglátóipari egység? A nyolcvankilenc előttiek tudják.

Meghatározás: azt az erdélyi fürdőhelyi, étteremszerű létesítményt, amit még mindig nem privatizáltak, és már nem is fognak, mert nosztalgikus értéke egyre növekszik, és ahol vendéglátóipari líceumot végzett banyák vagy kertitörpék dolgoznak, nos, azt vendéglátóipari egységnek nevezzük.

Elméleti meghatározás nélkül magunk is felfedezhetünk még ilyen vendéglátóipari egységeket, mert ezek jól különböznek a különféle éttermektől, kocsmáktól, bároktól, falatozóktól. A függöny is más, a fal is más – sötétbarnára pácolt, fantáziaszegény, nehéz faburkolat –, a padló is más; de főleg a lámpa odafent: az ijesztő műkristály csillár vagy egyéb csüngemény; megszürkült már az építés utáni első évben; sok ilyen úgy néz ki, mint például a marosvásárhelyi színház előcsarnoka, különös tekintettel a mennyezetre.


Első lecke a vendéglátóipari líceumban: tálalás ősi készletben

Mindig a saját ősi készletet használjuk a tálaláshoz, ha nem akármilyen vendéglőben, hanem igazi vendéglátóipari egységben dolgozunk! Ez szürkésfehér vastag porcelán tányér, oláhkék színű, széles sávval a peremén, benne a ipari egységünk ősi nevének rövidítése, ami ősi nyelven így hangzik: Csé-lé-mé, Tusnád, vagy például Ré-fé-mé-csé, Borszék.

A konyakot nálunk vizespohárban, a bort konyakos pohárban, a sört pedig egy vastagabb csorba vizespohárban vagy mustáros borkányban szolgáljuk. A bort adhatjuk pezsgőspohárban is, ha a vendég nem akarja a söröspohárból inni, a pezsgőt viszont nőknek vizespohárban, férfiaknak mustáros pohárban kell adni.

Most, ebben az újabb demokráciában úgynevezett gint is fogunk felszolgálni a hóbortosabb látogatóknak. A másik, régi demokráciában ilyen még nem volt! Ez egy fürdősó illatú gyenge pálinka, s a helyszín amúgy is egy fürdőhely vendéglátóipari egysége. Ehhez az italhoz egyes vendégek tonikot szoktak kérni hóbortból, talán azért, mert az elnyomja a fürdősó-illatot. Ne lepődjünk meg, ha az iszappakolástól megzavarodott turista azt kéri, hogy öntsük össze neki ezt a kettőt!


Második lecke: az ültetés rendje. A vendégek figyelmeztetése az asztalok komplettálására.

A fürdővendégek hajlamosak össze-vissza ülni az asztalokhoz. Mindenki egyedül akar ülni egy nyolcszemélyes asztalnál, vagy kettesben a párjával, és azt a hibát követik el, hogy, amikor érkeznek, nem egészítik ki szépen azokat az asztalokat, ahol már mások ülnek, de még volna szabad hely. Ilyenkor ordítsunk rájuk szelíden: „Ne üljenek külön! Tessék csak komplettálni az asztalokat!” Amikor a vendég teljesíti ezt, szépen dicsérjük meg: „Úgy, úgy! Na, látja?”


Harmadik lecke: a vendég figyelmeztetése a villa megtartására.

Ez egy nagyon fontos és egész embert kívánó munka, és állami vendéglátóipari líceumi érettségi kell hozzá. A második fogás elfogyasztása után vendég hajlamos a késsel együtt a villát a tányéron hagyni, szépen párhuzamosan a kettőt, keresztbe a tányéron. Az iszappakolástól kissé megzavart vendég azt hiszi, hogy otthon van az anyósánál, aki egész nap mosogat neki. Ezért, amikor a második fogás után vesszük el a tányérokat, udvariasan ordítsunk körbe, hogy mindenki tartsa meg a villáját, amivel eddig evett, hiszen a tortát is majd ezzel kell megennie.

E téren még adódhatnak bonyodalmak. Tekintsünk egy gyakorlati példát! A vendég a villát – amit a hús elfogyasztása után ügyesen megtartott – ahelyett, hogy szépen lenyalná, hogy a tortához tiszta legyen, beletöröli a papírszalvétába. Ne kiáltsunk rá, még csak ne is szóljunk semmit, az udvariatlanság volna! Sóhajtsunk egy hangosat, forgassuk felfelé a szemgolyónkat, hogy a vendég térjen észhez, és cseréljük ki a szalvétát.

Tehát a torta következik. De speciális szituációk adódhatnak. Lássunk egy gyakorlati példát! Ha a fürdővendég például szabadkozik, hogy nyugodtan vigyük el a villát, ő nem kér tortát, ne erőltessük sokáig, de ne is hallgassunk faragatlan módon, hanem beszéljünk hozzá: „Ne tessék butáskodni, tessék megenni, nagyon finom, nem lesz semmi baja tőle.” Hölgyeknek tegyük hozzá: „Ennyitől már nem hízik el!” Uraknak pedig ezt: „Ne még féljen, ennyitől nem hal meg!”


Negyedik lecke: a vendég figyelmeztetése a söröspohár gyengeségeire

Sörhöz csak akkor dobjunk oda a vendégnek poharat, ha azt jó hangosan és ismételten kéri. Soha ne adjunk olyan sörös poharat, aminek két ellentétes oldalon csorba a pereme! Legalább egyik felén tudjon inni. Az európai szabályok más országban egyet sem, nálunk is csak maximum két csorbulást engednek meg a poháron, azt is csak 2025-ig! A vendéget udvariasan figyelmeztessük a söröspohár kicsorbult szájára: „Vigyázzon, igya a másik felén, nehogy elvágja a száját itt nekem!”


Ötödik lecke: a vendég kap még egy esélyt, hogy ne válogasson

Gyakran a fürdővendég fanyalogva jelzi, hogy elvihetjük a félig megevett, sülthús-azonos terméket. Udvariasan ajánljuk fel, hogy pihenjen kissé meg, és még próbálkozzon, mert visszajövünk később. Mondjuk meg neki, hogy estig még sok van, mást addig nem kap, és azt, hogy „így is milyen sovány tetszik lenni!” Székelyföldi – tisztamagyar - vendéglátóipari egységben, ha a turista kis darab mócsingot hagy a tányér szélén, kedveskedhetünk neki így: „No, háát ëz mëg itt mit véjtett?”



Hatodik lecke: cukros kávé felszolgálása a vendégnek

Kezdjük rögtön egy gyakorlati példával: a vendég közli, hogy cukor nélküli kávét akar, de mi a cukrot már tegnapelőtt belefőztük a kávéba. Legyünk türelmesek vele, és nehogy neveletlenül vonogassuk a vállunkat, hogy nagyon sajnáljuk, mióta a világ, a kávét cukorral isszák. Ne feledjük el, hogy ezek a vendégek betegek vagy megtévesztettek, mert különben nem jönnének be egy vendéglátóipari egységbe. Mondjuk kedvesen a hölgyeknek, hogy egy cukros kávétól nem fognak elhízni, uraknak pedig, hogy igyák meg nyugodtan, ennyitől nem halnak meg.


Hetedik lecke: az asztal letörlésének szabályai, amikor a vendég éppen fogyaszt


Ha mindenkit kiszolgáltunk, és – kuss! – esznek szép csendben, ne üljünk tétlenül, keressünk magunknak tennivalót, amíg újabb személyek érkeznek majd, akik komplettálják az asztalokat. Törölgessük például a már fogyasztó vendégek orra előtt az asztalt. Ne nyúljunk ilyenkor az éppen kanalazó turista tányérjához, poharához: ez illetlenség volna! Fel fogja emelni a tányérját, kenyerét, sótartóját, szívét ő maga, amikor közeledünk a törlőronggyal hozzá. Jól nevelt fürdővendég szép magasra emeli, mindazonáltal nem önti ki a levest.