2017. október 24. keddSalamon
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

EGY LÁNYNAK A KEZIVEL KELL KEZDENI

Kovács-Szabó János István táncot és illemtant tanít a fiának

utolsó frissítés: 13:52 GMT +2, 2012. június 20.

A szemibe nézel, de nem mélyen, mint egy vadbihaly, hanem csak finoman. Óvatosan megpuszilod kétfelől, de közbe nem cuppogtatsz, mint a tavaszi szopós bornyú, és nem ölelgeted, csak úgy finoman tartod a vállát nekije.

Kovács-Szabó János István - Kolozsvár külvárosában - lelkére köti házibuliba induló kamasz fiának, ifj. Kovács-Szabó János Istvánnak:

- Amikor megérkezel Erzsike születésnapjára a Kerekdombra, bemész szépen és először köszönsz az öregeknek. Mondod szépen Banyó néninek, hogy „csókolom, Banyó néni, hogy még tetszik lenni?” Utána mondasz valamit Jani bácsinak is; nehogy nekem csak elmenjél az öreg mellett, és ne szóljál nekije, akármilyen hülye, mert leég a pofámról a bőr. Mondasz nekije szépen valamit a karburátorról. Aztat szereti, mert egész életibe mind a karburátorokat dikicselte.

Amikor először megkérdezed „hogy még tetszenek lenni”, akkor ők aztat fogják, mondani, hogy köszönik szépen, jól vannak. Egy kicsit még beszélgettek, és, hogy lássák, hogy már nagy fiú vagy, szépen mondasz még valamiket Jani bácsinak a karburátorról. Aztán megkérdezed, hogy máskülönben hogy még vannak, és akkor már aztat fogják mondani, hogy, jaj, betegek és öregek. Jani bácsi egy kicsit dadog azótától, amiótától szájba vágta egy karburátor elszabadult pianínója.

Amikor szépen átadod a virágot és az ajándékot az Erzsikének, mondod nekije, hogy „Isten éltessen” és a szemibe nézel. De nem mélyen, mint egy vadbihaly, hanem csak finoman. Ő fogja mondani neked, hogy köszöni szépen, de nem kelletett volna. Óvatosan megpuszilod kétfelől, de közbe nem cuppogtatsz, mint a tavaszi szopós bornyú, és nem ölelgeted, csak úgy finoman tartod a vállát nekije.

Aztán, ha kínálnak valamivel, nekem ottan ne nézed azt az ételt, hogy essen ki a szemed, mint a bolond bihalynak, hanem, először szépen mondjad, hogy jaj, ne még tessék zavartatni magát. Ekkor ők automatikusan másodszor is kínálnak, akkor szépen megköszönöd, nem nyakángatsz, veszel egyet, mondod nekijük, hogy milyen finom, ilyent nem ettél soha, amiótától magadat tudod. Ha sokféle étel van, nem zabálsz össze-vissza, hogy aztán nekem itten fossál, mint a Kilin lova pünkösdkor a Pillangó uccában.

Annyit iszol, hogy reggel tudjál felkelni, amikor kell. Én is mindig annyit ittam ilyenkor. Ha ötkor kelletett felkelni: annyit ittam. Ha hétkor kelletett felkelni, akkor meg annyit.

Ha lesz tánc, először Erzsikét kéred fel. De csak miután már táncolt a saját fiújával, ha van olyan már nekije, de ahogy én nézem őtet, nincs.

Ha van ott egy másik lány, aki tégedet érdekel, aztat is felkéred táncolni. Utána is kimutatod nekije, hogy érdekel tégedet, de közbe még másokkal is beszélgetsz, hogy ne higgye el magát. De vegye észre, hogy legtöbbet vele beszélgetsz. Ha te is érdekeled őtet, akkor figyel majd téged, a szeme sarkából. Vigyázzál, mert a lányok csontozata kicsit más, és ezért ők a szemük sarkából is jól látnak.

Mindig úgy kell kezdeni egy lánnyal, hogy először meghallgatod a problémáit. Rendesen rája nézel. Nem bámulod a mellit, mint a tavaszi bihaly. Vigyázzál, mert ha megérzi, hogy csak teszed magadat, hogy érdekelnek a problémái akkor - gátá! –már nem még megy veled. Ha táncolsz vele, a lánynak a lapockáját fogod, aztat a csontot a hátába ottan fent. Innen maximum egészen a derekáig mehetsz le, ahogy a tánc követeli. Ott stop, ne menjen lejjebb a kezed; és nem szorítod magadhoz, nem nézel be a mellibe és nem nyomod soha tánc alatt a gombod az oldalába. Hallod? Tánc alatt meg nem lépsz nagyokat, mint egy tavaszi bolond zsiráf. Az én időmbe tudtuk tartani a lányt tánc közbe, akkor volt tisztelet, gyengédség, nem kapkodtunk, nem nyúlkáltunk ide, oda. Lehetne ez ma is: nekem ne mondja senki.

Ha esetleg az a lány jön el onnan, mondod nekije, hogy hazakíséred, ha megengedi. Ha aztat mondja, hogy ne még kísérd haza, hogy ne még fáradj ezzel, akkor lehet, hogy csak nyakángat, kéretteti magát. Akkor mondod nekije, hogy úgyis te is arra mész. Mindegy merre kell menjél, te aztat mondod. De ha akkor se akarja, akkor köszönj szépen, mert úgyis gátá.

Mikor jössz el a háztól, mindenkinek köszönsz, mondod, hogy „csókolom, Banyó néni”. Mondasz még valamit Jani bácsinak a karburátorról és, hogy bocsánat a zavarásért, kicsit fognak marasztalni, de te mész, mert reggel fel kell kelni.

Ha meg hazakíséred aztat a lányt, akkor az úton is végig hallgasd szépen a problémáit. Aztán, hogy történik valami majd ottan vagy nem, te tudod eldönteni, aztat nem lehet előre elmondani. Vigyázol, és mindig orientálódsz a szituáció után. Ha rosszul orientálódtál, akkor: gátá! Az én időmbe az első hazakísérésnél csak a lány problémáit hallgattuk. Csak a következő találkákon kezdtünk lassan orientálódni a szituáció után.

És ha végre van valami, akkor is mindig a kezivel kezded. Nem rohansz ottan nekem ajtóstól a házba. Egy lánynak mindig a kezivel kell kezdeni, nem a mellivel, pláné a pinájával. Nekem ne mondja senki.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!