KEZEK A PAPLAN FELETT!
Szexuális nevelés az iskolában a nyolcvanas években
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 10:43 GMT +2, 2012. március 28.Valamikor 1984-ben, tizedik osztályban, egy szép napon összetereltek bennünket, a fiúkat a díszterembe, mert egy orvos érkezett az iskolába szexuális nevelés céljából.
Jött a doktor úr, kopott zakóban (alatta kötött gyapjúmellény), máskülönben úgy nézett ki, mint a majdani Ion Iliescu, akit akkor még nem ismertünk, mert félre volt téve későbbre. A doktor két órán keresztül biztosította nekünk a szexuális nevelést.
Már a korábbi szexuális nevelések során tapasztaltuk, hogy ritkán hangzik el valami új, mert a felnőttek szerették az idő nagy részét arra fordítani, hogy átismételtük azt, amit már az óvodában magunktól megtapasztaltunk (és kínai rágógumiért cserébe már ott meg is foghattunk): azt, hogy mije van a fiúknak, és mije van a lányoknak. Nos, ez a doktor is a kályhától indult és amit a bevezetőben – jó huszonöt percben – közölt, az úgy foglalható össze, hogy:
egy darab farok, két darab here.
Mondjuk, jobb lett volna, ha a doktor a tüdőlebenyekről vagy a szívpitvarról beszél, mert ezekről a rejtettebb szervekről sokkal kevesebbet tudtunk, és ennek megfelelően kisebb figyelmet és szeretetet szenteltünk nekik.
Igaz, valamit még motyogott az agyalapi mirigyről, annak fontosságáról.
- Mit mond? – kérdezte tőlem Bence, aki mellettem ült; székely volt, bentlakó, nem tudott jól románul.
- Valami olyasmit, hogy fentről az agyból indul az egész, de még a fiúgyerek megszületése előtt leszáll a zacskóba.
Utána következett bő félórában a tisztálkodás fontossága, a hajmosástól a lábmosásig.
- Ott is. Szappannal. – mondta fojtott hangon, elpirulva Iliescu, és a nadrágja felé bökött, az „egy farok – két here” tájékát elintézve ennyivel.
A szexuális nevelés második felében néhány szakmai jótanács is következet, például: este elalvás előtt tartsa csak mindenki a kezét a paplan felett!
- Mit mond? – kérdezte Bence.
- Hülyeségeket.
Aztán Iliescu segélykérően rápillantott a műhely- és tornatanárokra, felbátorodott, és arról kezdett beszélni, hogy mi a teendő akkor, ha valakinek tizenhat évesen véletlenül eszébe jutna a szex. Ellenszerként azt tanácsolta, hogy az ifjú ilyenkor még nagyobb hévvel
vesse bele magát a tanulásba és sportolásba.
A teremben lankadt a figyelem, és a torna- és műhelytanárok egy része is már bóbiskolt. Korábban is tapasztaltuk, hogy valahányszor a felnőttek nem tudnak mit kezdeni a témával, azonnal az intenzív tanulás és a sportolás jelentősége kerül szóba, ötven percben. A hallgatóságban 15-18 éves, többségben már felnőttes gondolkodású fiúk ültek, akiket a fontosnak minősülő szex mellett még hetven más téma is érdekelt, a technikától a filozófiáig, a focitól a zenéig. Változó sikerrel, de tanultak, és így vagy úgy sportoltak.
Tisztálkodtak is, de ez már óvodás koruk óta nem volt téma számukra. A lányokkal is már volt alkalmuk kipróbálni egy-két dolgot. Erre mintha maga Iliescu is gyanakodott volna, mert így érintette a témát:
- A lányokat pedig tisztelni kell! – mondta.
- Mit mond a lányokról? – kérdezte Bence.
- Egyelőre semmit.
Utána röviden szó volt a nemi betegségekről is, ám csak futólag, mert az nem nekünk való téma. Aki tanul, sportol, tisztálkodik és szépen a paplan felett tartja a kezét: megússza ezeket. De azért utalt a doktor arra az új, titokzatos, halálos nemi betegségre, ami a kapitalista országokban támadja meg az embereket: főleg a gazdagokat meg a szegényeket. A gazdagokat a züllöttség miatt. A szegényeket a kizsákmányolás és a pech miatt. Azt hiszem, ekkor hallottam először az AIDS-ről.
- Mit mond, ez egy új nyavalya-e?
- Igen, a majmokról terjedt át a kapitalistákra.
A szexuális nevelés lelkes, lendületes szónoklattal zárult a nemi élet fölötte másodlagos és felesleges voltáról.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!