CSÜTÖRTÖKÖN PEDIG VILÁGVÉGE
A hatodik napon született a majom
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 10:28 GMT +2, 2012. március 17.A nagyszüleink azt mondták a darwinizmusra, amikor azt hazavittük az iskolából, hogy jó, nem baj: akkor pedig azt a majmot is az Isten teremtette, és kész. Ez nekem is mindig szép, békés kompromisszumnak tűnt.
- Az is lehet, hogy nem mese az, gyerekek, hogy a Földet hat nap alatt teremtették. Mert az egyáltalán nem biztos, hogy akkor egyetlen nap huszonnégy órából állt, hanem sokmillió évből! Azt lehet másképpen is érteni!
– mondta a tanárnő, ötödikben, 1978-ban. A Föld alakulásáról, az állatvilág megjelenéséről, fejlődéséről beszélt.
Kedvenc mondása az volt, hogy a Föld, gyerekek, éli a maga életét. A bolygó alakul, változik, ha akar, nem vesz rólunk tudomást, és meglepetéseket tartogat. Alvó vulkánok, ha akarnak, bármikor felébrednek. A mi gondunk az, hogy mindent rendben tartsunk, és készenlétben álljunk. A földrajztanárnő váratlanul részleteket olvasott fel egy könyvből:
A kisherceg szökéséhez, azt hiszem, a vadmadarak húzását használta föl. Indulása reggelén szépen rendbe tette a bolygóját. Gondosan kipucolta a működő vulkánjait. Két ilyen működő vulkánja volt szerencsére: kényelmesen megfőzhette rajtuk a reggelijét. Volt egy kialudt vulkánja is. De mert úgy gondolta: "Sosem lehet tudni!", kipucolta ezt a kialudt vulkánt is.
Aztán szóba jött a majom, amiből az ember is lett.
Elmondta a tanárnő, hogy persze azt sem kell, gyerekek, úgy érteni, hogy az pont egy csimpánz volt. Elképzelhető, hogy sok-sok „nap” telt el, amíg az ember okos lett. A gyerekek is évekig tanulnak, míg a felnőttek tudását megszerzik, de idővel akár tudósabbak lesznek, mint az előttük járó felnőttek. Bizonyára az első emberek kiszolgáltatottak voltak, de valahogy jól ki volt találva az egész: ameddig felnőtté, azaz emberré váltak, valahogy csak megtartattak. Az első emberek buták lehettek, nem különbözve az állatoktól, na, pont úgy, mint a mai majmok.
A tanárnő elmondta, hogy még szerencse, gyerekek, hogy az ember és a majom a „hatodik napon” született meg, mert azelőtt egy sor dolog nem volt tisztázva: a viharok, a kozmikus sugárzás, a vulkánok, a fenevadak és az élet kiszámított rendje.
A vulkánok, ha jól kipucolják őket, szabályosan, enyhe lánggal égnek, kitörések nélkül. A vulkánkitörések olyanok, mint a mi kéménytüzeink. Mi itt a Földön nyilván túl kicsinyek vagyunk hozzá, hogy rendesen kipucoljuk a vulkánjainkat. Ezért okoznak annyi bajt.
Az ember aztán egyre okosabb lett,
és ahogy okoskodott, már rebellisebb volt és hajlamos a rosszra. Korán kezdte hárítani a felelősséget: Ádám Évára kente az egészet. Káin már visszapofázott az Úrnak, amikor az rosszat sejtve megkérdezte tőle, hogy hol van Ábel. „Nem tudom, avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” – olvasta a földrajztanárnő egy vastag, fekete könyvből.
Az ember nehezen boldogulhatott vihar, vulkán, kozmikus erők, a mágneses vihar és az élet kiszámíthatatlan rendje miatt, mondta a tanárnő. Aztán ott voltak a fenevadak is. De aki így is megélt, gyerekek, az bizonyára életrevalóbb volt, és az utódai is – mert hát az utódaink hozzánk hasonlítanak – életrevalók lettek. Közben okosodtak. Egyik nap feltalálták a tüzet, másnap a nyilat, harmadnak a korondi fazekat, negyednap a rézágyút.
Ez azért van, mert a sejtmagvak, mint a magvak szokták, viszik tovább az életet a mind tökéletesebb, fejlettebb formában, mígnem eljön a földtörténeti léptékkel mért utolsó nap. Mert a Nap is kihűl – holnapután, meg azután, csütörtökön ebéd után, sok-sok százmillió év múlva, és akkor vége az életnek a Földön. De ez már nem a mi gondunk, nagyon-nagyon sokára lesz csütörtök: foglalkozzanak majd ezzel mások, gyerekek.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!