TÖRTÉNET A HATVANAS ÉVEKBŐL
Miért nem épült fel a telefonpalota?
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 10:29 GMT +2, 2012. január 29.Miért ásnak maguk itt, uraim? A mi udvarunkon! – kérdezték a kubikus elvtársakat az államosított bérházban lakó családfők. Egyikük Magyari Árpád, nagyapám, kefekötő volt, de mégsem ivott.
– Talajvizsgálat, építkezéshez – felelték a kubikusok.
– Itt, az udvaron?
– Az igazgató elvtárs itten jelölte ki a munka frontvonalát.
– Nem épül itt semmi: az igazgató elvtárs tévedett, vagy a munkás urak tetszettek tévedni!
– Pedig épül! Valami telefonközpont, vagy valami más, de a telefonosoknak.
– De uraim, mi itt lakunk! – mondták a családfők, Magyari, Szappanos, Hengán, Makovi és Rozsda Sándor. Utóbbi hozzátette: "alófaszbabele, még máma".
– Magukat, uraim, innen szépen kilakoltatják és lebontják, de ne búsuljanak: kapnak blokklakást.
Ez fájó hír volt. A lakók között volt, aki itt született, itt nőtt fel. Volt, aki itt kezdett valaha új életet egy elvonókúra, egy szerelmi csalódás vagy mindenféle mohácsok, világosok és trianonok után.
– És minek ez a gödör most ide?
– A gödör itten marad az udvaron, és meg fogják nézni benne a mérnök elvtársak eccer majd, amikor kijönnek, hogy gyűlik benne a talajvíz, vagy nem gyűlik. Ha gyűlik benne a talajvíz, akkor nem lehet ide építeni... De hát nem magyarázom, mert értik eztet maguk, uraim, ugye?
A családfők értették is, nem is, de pislogtak, hogy jelezzék, hogy próbálják megérteni. A pislogás alatt a kubikus elvtársak kétszer is megismételték, hogy ha, ugye, gyűlik benne a talajvíz, akkor, ugye, nem lehet, ugye, ide építeni. Tehát, ha víz van, akkor, ugye, nem lehet építeni, teccik már érteni, ugye.
Elsőként Szappanos Pista értette meg, legvégül Rozsda Sándor.
Attól fogva nagyon megugrott a belvárosi udvar vízszámlája. Esténként, közvetlenül sötétedés és kapuzárás után órákig hordták a férfiak vederrel a gödörbe a vizet, azaz Árpi, Tivi, Pista, Laci, Gyula és Sándor. Sándor minden fordulónál hozzátett valami cifrát a maga vedréhez, élő szóban. Az üveg bor kéznél volt. A végén Rozsda Sándor is már csak szép szavakat szólott. Olyan tücskös nyáresti nyugalom lett az udvaron. Rozsda Sándor, amikor késő este végre bement a lakásába, lefekvés előtt még odaszólott Rozsda néninek, hogy ne higgye azt, hogy a szerelemnek boldogság a vége, majd azt mondta, hogy beugrik a nagybőgőbe, és hogy „Hagymási” Péter-Pityke Pál.
Hordták a vizet minden este, hogy legyen mit látnia a mérnök elvtársaknak, amikor belenéznek a gödörbe.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!