2017. július 25. keddKristóf
35°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

TÖRTÉNET A HATVANAS ÉVEKBŐL

Miért nem épült fel a telefonpalota?

utolsó frissítés: 10:29 GMT +2, 2012. január 29.

Miért ásnak maguk itt, uraim? A mi udvarunkon! – kérdezték a kubikus elvtársakat az államosított bérházban lakó családfők. Egyikük Magyari Árpád, nagyapám, kefekötő volt, de mégsem ivott.

Ott volt Magyari Tivadar, apám, esztergályos, akkor még legényember, Szappanos Pista, bőröndkészítő és ott lakott Hengán Laci, ő is kefekötő volt, ő se ivott. Itt, a belvárosi udvarban műhelyt tartott fent Makovi Gyula, óratok-készítő. Ez ma már egy kihalt mesterség. Például az aranyóra tokját készítette el saját vagy hozott aranyból, és mértékkel ivott. És Rozsda Sándor: víz- és gázszerelő, feketén dolgozott. Ez a Sándor a kubikusoknak feltett kérdéshez még egy osztályspecifikus elvtársi káromkodást is hozzátett, mert ő is mértékkel, de ivott.

– Talajvizsgálat, építkezéshez – felelték a kubikusok.
– Itt, az udvaron?
– Az igazgató elvtárs itten jelölte ki a munka frontvonalát.
– Nem épül itt semmi: az igazgató elvtárs tévedett, vagy a munkás urak tetszettek tévedni!
– Pedig épül! Valami telefonközpont, vagy valami más, de a telefonosoknak.
– De uraim, mi itt lakunk! – mondták a családfők, Magyari, Szappanos, Hengán, Makovi és Rozsda Sándor. Utóbbi hozzátette: "alófaszbabele, még máma".
– Magukat, uraim, innen szépen kilakoltatják és lebontják, de ne búsuljanak: kapnak blokklakást.

Ez fájó hír volt. A lakók között volt, aki itt született, itt nőtt fel. Volt, aki itt kezdett valaha új életet egy elvonókúra, egy szerelmi csalódás vagy mindenféle mohácsok, világosok és trianonok után.

– És minek ez a gödör most ide?
– A gödör itten marad az udvaron, és meg fogják nézni benne a mérnök elvtársak eccer majd, amikor kijönnek, hogy gyűlik benne a talajvíz, vagy nem gyűlik. Ha gyűlik benne a talajvíz, akkor nem lehet ide építeni... De hát nem magyarázom, mert értik eztet maguk, uraim, ugye?

A családfők értették is, nem is, de pislogtak, hogy jelezzék, hogy próbálják megérteni. A pislogás alatt a kubikus elvtársak kétszer is megismételték, hogy ha, ugye, gyűlik benne a talajvíz, akkor, ugye, nem lehet, ugye, ide építeni. Tehát, ha víz van, akkor, ugye, nem lehet építeni, teccik már érteni, ugye.

Elsőként Szappanos Pista értette meg, legvégül Rozsda Sándor.

Attól fogva nagyon megugrott a belvárosi udvar vízszámlája. Esténként, közvetlenül sötétedés és kapuzárás után órákig hordták a férfiak vederrel a gödörbe a vizet, azaz Árpi, Tivi, Pista, Laci, Gyula és Sándor. Sándor minden fordulónál hozzátett valami cifrát a maga vedréhez, élő szóban. Az üveg bor kéznél volt. A végén Rozsda Sándor is már csak szép szavakat szólott. Olyan tücskös nyáresti nyugalom lett az udvaron. Rozsda Sándor, amikor késő este végre bement a lakásába, lefekvés előtt még odaszólott Rozsda néninek, hogy ne higgye azt, hogy a szerelemnek boldogság a vége, majd azt mondta, hogy beugrik a nagybőgőbe, és hogy „Hagymási” Péter-Pityke Pál.

Hordták a vizet minden este, hogy legyen mit látnia a mérnök elvtársaknak, amikor belenéznek a gödörbe.