2017. június 27. keddLászló
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

NEKI NE MONDJA SENKI

Kovács-Szabó János István véleménye

utolsó frissítés: 10:46 GMT +2, 2012. január 3.

Kovács-Szabó János István ötven feletti kolozsvári, félkövér, félmagas, középfokú végzettségű és középosztályú, viszi a szót. Mindenhol ott van, ahol járok.

Ott van, amikor a gyerekverés, mint politikai téma kerül elő: ő az, aki tudja, hogy még senki sem halt bele egy jó atyai pofonba. Amikor pedig az egészséges táplálkozás van napirenden, ő az, akinek volt egy nagyapja vagy keresztapja, aki – neki ne mondjon senki, semmit! – egész életében: a jó nagy szalonna, a jó nagy hagymával, a jó erős szilvapálinka; a szivar nem még esett ki a szájából – és kilencvenkilenc évet élt. És utolsó napig: mint a ménló. Orvost soha sem látott. A patikus, ha belőle kellett volna éljen: éhen halt volna.

Kovács-Szabó János István gyerekkorában télen derékig érő hó volt. Minden télen, és mínusz húsz fok. Az ablak befagyott, nemcsak az alja, hanem egész fel, márciusig. Nem lehetett átlátni az út túlsó oldalára a hórakástól. Az a kályha tartotta a meleget, nem ez!

Na, és ezeknek a románoknak a háromnegyede pedig nem volt itt, szépen fent voltak a hegyekbe’ és a Regátba’. De a Regátba’ is: még pár száz évvel ezelőtt mi volt? Semmi: csak egy nagy havas alföld.

Kovács-Szabó bár már nyugdíjas, otthon is mindig akad egy kis „csubuk munkája”, főleg a szomszédok megbízásából. Aki akar dolgozni, az talál magának munkát – neki ne mondja senki!

– Csak már rossz a szemem, nem látok jól – mondja – Régebb egy negyvenes körtével megvilágítottunk egy egész szobát. Ma: az emberek mindenféle csillárral megvilágítják a plafont, és kuksolnak a sötétben, és aztat hiszik, hogy okosak.

– Nincs olyan, hogy szénsavmentes ásványvíz – mondja – Aztat a csapból eresztik bele az üvegbe, ottan hátul a raktárba’, és anyátoknak eladják jó pénzért.
A tejről az a véleménye, hogy tejporból készül, magát a tejet kilopják belőle. Na, és ebbe a lopott tejbe, ottan hátul a raktárba’, lisztet kevernek: ez lesz a tejföl.

A mostani kolozsvári sörről pedig:
– Amiótától a sörgyárat privatizálták a délafrikaiak, már – gátá! – nem csinálják a jó kolozsvári vízből. Hanem egyenesen Dél-Afrikából hoznak mindenféle porokat, és azokból kombinálják beléje a sörnek az ízét – nekem aztat ne mondja senki!

Az X-faktorról is van véleménye.
– Mondtam anyátoknak, hogy az elefántfülű gyerek fogja megnyerni. Én nem tudom: régebb is voltak mindenféle éneklős versenyek, de nem még álltak oda az emberek minden este bőgni a televízió előtt, mint a szopós bornyú. Asztán ezek mind össze vannak beszélve a telefonosokkal, s az a sok telefon meg a szémészé egy csomó pénzt hoz nekijük. Megosztják a csubukot, ne féljetek!

Neki még mindig Susan Boyle tetszik.
– Na, de hol van már Szuzán Bojler is azótától, hogy megnyerte? Ottan van: a bolondok házába’. Gátá! Összeroppantak az idegei, mert normális ember nincsen hozzászokva azokhoz a fényekhez, füstökhöz, kiabáláshoz. Nekem ne mondja senki!