ANYATÁRSAK
Versengés az unoka körül
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 13:21 GMT +2, 2011. november 27.Nálunk reggel mosdás van, hideg vízzel, frissen: megmossuk szépen a nyakat, a fület. Bizony, bizony! A nagymama megmossa neki a kis fülit!
– Nálunk soha nem volt a gyerekeknek délelőtt semmi kóricálás. Megszokja, és később ebből lesz az iskolakerülés. Drága, drága kis nyuszikája a mamának! Istenkém, aztán milyen büdös lábú suhanc lesz belőle...
– Nálunk reggeli előtt egy fél alma és méhecske-kivonat. Ez rendben tartja a kis hasát.
– Utoljára úgy vettem át tőled a gyereket, hogy fosott. Valahol éhgyomorra almát ehetett. Vagy méhecske-kivonatot etetett vele valaki.
– Nálunk minden este egy rövid tévéműsor, és utána: bubu. Megvárjuk, míg a tévémaci köp egyet, és lámpaoltás. Nincs alkudozás! De nálam nem is bömböl ám a gyerek, hanem szépen bubul. Viszont másik probléma az, hogy leragad a kis pucukája, ezért felfelé kell fordítani a pelenkában, no, mert leragad.
– Csak nehogy kapjon a méhecske szartól valami hasnyálat...
– Nálunk, érdekes, nem fosik soha.
– No, a mi házunkban este nincs tévézés. Nem sütjük ki a kis agyát – egye meg mama az ő kis buksiját! Ennyi: egy rövid mese felolvasása a négyszögletű micimackóról, és utána rögtön bucika. És mi egyszerre nem eszünk sokat: megfekszi a gyomrot. Inkább napközben többször enni, de egyszerre keveset.
– Istenem, nálunk mindig pontosan volt a reggeli, az ebéd, a vacsora! Nagyapánk ott ült az asztalfőn, akkoriban még volt asztalfő, nem tűrte a késést, rácsapott az asztalra, és egy mukk se volt. Mindennek megvolt az ideje, az evésnek is. Egyes családokban egész nap egyfolytában esznek. Mint a ló.
– A hintaló, amit ti vettetek neki, veszélyes. Feltettük a padlásra.
– Akik egyfolytában esznek, mint a ló, az olyanok mikor emésztenek?
– Nálunk minden este szegény apám ronda csukamájolajat adott nekünk egy kiskanállal. Feltette a nyakkendőjét és a szemüvegét. Felvette a zakóját, begombolta és megfogta a kiskanalat. Körbeálltuk a nagy ebédlőasztalt a nagyszobában, a cseléd szigorúan nagyság szerint állított bennünket, és – édes istenem! – becsuktuk a szemünket és kitátottuk a szánkat.
– Édesanyám birsalmasajtot tett a homlokunkra almaecettel, amikor fájt a fogunk.
– Anyám köménymagos rizset dugott a fülünkbe, amikor lázunk volt.
– Amikor velem van, sosem szortyog a gyerek és nem izzad a kis lába. De, mondjuk, a mi házunkban sosem volt az, hogy zokniban aludjunk vagy sapkában. A testnek kell szuszognia éjjel az ágyban! Volt egy szomszédfiú annak idején nálunk: úgy halt meg, hogy elzáródott a füle valami köménymagos rizstől!
– A múltkor úgy vettük át tőletek a gyereket, hogy felfelé volt fordítva a kis pucája. Ahogy hazaértünk, lefelé fordítottam, hogy keringjen benne rendesen a vér.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!