2017. március 29. szerdaAuguszta
21°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

A felszabadulás

utolsó frissítés: 10:52 GMT +2, 2016. november 14.

Pár hónapja egy reggel ülünk ketten Lacival a kávék mellett kint a konyhában, és ő megszólal: – Te, Gyula, te, figyelj ide! Én most kijövök.

Már vagy három éve együtt lakom Lacival albérletben, két tervezőmérnök, ki-ki a maga szobájában. Sokat dolgozunk, alig találkozunk naponta pár percre. Reggel az főzi meg a kávét, aki először ér ki a konyhába, s a kávé mellett álmosan váltunk pár optimista szempontot aznapra. Vasárnap együtt indulunk a templomba, én a katolikusba megyek, ő a reformátusba. De, mondom, hétköznap szinte csak reggel találkozunk. Ahogy magányos fiúknál előfordul, egy-egy reggelen, ritkán, így a kávéra hol velem, hol vele előjön egy lány is a szobából. Talán egyszer fordult elő, hogy négyen is voltunk így. Csodálkozott is Répa néni, amikor nyolc óra felé megérkezett. Tőle béreljük a lakást, de ő a bejárónőnk is, hetente kétszer mos, vasal, takarít nálunk. Kedves volt ezekkel a lányokkal – nevezzük itt mindegyiket Etelkának, számomra ez a legszexibb női név: olyan, mint a férfiben a „Gyula” – miután mi elmentünk munkába, délig beszélgetett az egyéjszakás lányokkal Répa néni, olyasmikről dumáltak, mint például, hogy minél inkább nem havazik, annál inkább nincsen hó.

Pár hónapja egy reggel ülünk ketten Lacival a kávék mellett kint a konyhában, és ő megszólal:

– Te, Gyula, te, figyelj ide! Én most kijövök.

– Már kint vagy, honnan jössz ki?

– Nem úgy jövök ki! Hanem angolul. Magamból jövök ki. Úgy, hogy elmondom neked, ide figyelj, mert nem könnyű ezt didaktikusan előadni! Tudjad: én a fiúkat szeretem. És nem a lányokat. Én véletlenül születtem fiúnak. Nem passzol a nemem hozzám.

– Azt hiszed?

– Eredetileg lány kellett volna, hogy legyek. Érted, nem? Meleg vagyok - ezt most így kell mondani: meleg. Me-leg!

– Komolyan – mondta, miután megkérdeztem tőle, hogy: „Komolyan?”

– Ezt mióta tudod magadról?

– Mióta rádöbbentem.

Ezt nem gondoltam volna. Mindenesetre alig pár hete volt, hogy egy este a csavarhúzót akartam tőle kölcsönkérni, és meggondolatlanul nem kopogtam a szobája ajtóján, pedig általában szoktam, rányitottam – bocs! – hát ő éppen egy Etelkával volt, egy közepes hegyet másztak meg együtt, Laci elszántan, érdekes arckifejezéssel, sosem láttam így, tologatta maga előtt az Etelkát a csúcs felé, de amikor engem megláttak – bocs! – visszazuhantak az alaptáborba.

Sokkal többet annál, hogy ő voltaképpen a fiúkat szereti, és most úgy kell rá mondani, hogy ő „meleg”, nem beszéltünk, siettünk, s mert ilyenkor az ember nem tudja, hogy mit mondjon erre, hogy ne mondjon véletlenül valami rosszat. Akkor különben is éppen érkezett Répa néni, röviden elújságoltuk neki is, hogy ez van Lacival, meleg lenne, nem rég döbbent rá ő maga.

Egy szép napon, így reggel kirohan a konyhába, hogy hallottam-e a híreket az éjjel?

– Mostantól például végre mondhatod rám, hogy „buzi”, ha akarod. Felszabadulás volt az éjjel.

– Nézd, ahogy te akarod.

– És ha nem tartod furának, mondhatod azt is rám, hogy: köcsög. Mostantól szabad, hálistennek. Azért imádkoztam évek óta, hogy ne kelljen folyton azt az idétlen szót használni magamra és embertársaimra: „meleg”. Meleg a kályha, meleg a nyár, meleg a rossz sör: az meleg.

– Jó. Mi volt az éjjel? Nem nyomod közelebb a tejet?

– Felszabadulás van. Ma éjjeltől kezdve.

– Fiúk, Laci, Gyula, képzeljétek felszabadulás lett az éjjel – esett be Répa néni. Megbeszéltük ezt, Répa néni mondta:

– Bemondta a rádió: többet nem kell afroamerikaiknak mondani a négereket. Hívhatjuk őket egyenesen cigánynak.

- Lacit is ezentúl köcsögnek kell szólítani, képzeld Répa néni! Laci, te melyiket szeretnéd? Buzi vagy köcsög?

Laci tényleg felszabadultnak tűnt, vidáman mondta:

– Én rátok bízom, drága seggfejek!

Répa néninek eszébe jutott még valami a felszabadulásról:

– Na, de fiúk, ez most azt is jelenti, hogy ehetünk végre szégyenkezés nélkül olyan hízott libamájat, ami kézzel tömött, jól megkínzott libának mája? Vagy a libákra nem vonatkozik a felszabadulás?

– Olyan libára gondolsz, Répa néni, amit úgy tömnek, erőszakkal, és közben jó erősen rá kell térdelni a szárnyára meg a lábaira?

– Igen, igen!

– Annak továbbra is drága lesz a mája, Répa néni. Tiszta kézi munka az egész, s az olyasmi drága. És most nagyon meg fog növekedni a kereslet, most, hogy felszabadulás van. Nekünk arra nincs pénzünk. Neked van, Répa néni? Te ilyent szoktál enni?

– Dehogy. Csak úgy kérdeztem én is.