Utánnnna
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 12:16 GMT +2, 2016. október 5.Számolom, hogy ma négy ismerősöm is írt ide, oda valamit, amiben szerepel az "utánna" szó. Valamennyien pedagógusok, csupa doktor, sőt PhD, nem általános iskolai tanulók.
Nagyon kérek mindenkit, hogy írja helyesen ezt a szót, mert így zavarja a szememet. Nem két n-nel írják, hanem hárommal, így: "utánnnna". Köszönöm!
Hogy állítólag Jókai még két n-nel írta... Igen. Az is lehet, hogy maga a nagy Lenin is két n-nel írta. De azóta hárommal írjuk: "utánnnna".
Valamikor a "lessz" volt a divat értelmiségi társaim között, de talán kiment már divatból. Akkor egy szép napon kitettem egy plakátot (nem írtam alá) a főépület bejáratára, azzal, hogy vigyázat, mától ezt nem így kell írni, hogy „lessz”, hanem úgy, hogy leszsz”. És vártam. Délfelé már kerestek is:
– Tihamér, maga tanult ember! Nincs ezért egy olyan helyesírási szótára, amiből ez kiderülne?
– Szerintem, professzor úr, ezután írjuk így: „leszsz”. Próbálják ki: úgy sokkal szebb!
A "papagály" is volt divat, pedig így volna helyesen: "papagálj". Csak régi, nemesi családnévben írjuk y-nal a végén. Az más.
Nosztalgiával emlékszem arra, amikor – talán a kilencvenes évek végén – nagyon ment az "azomban", "külömben", doktori körökben. Akkor is hiába szóltam, hogy két m! Vagyis írjuk szépen így: "azommban", "külömmben".
– De, Tihamér, nem ejtjük ki két m-mel, hanem csak egy m-mel! Miért a piccsának írjuk akkor kettővel? – érvelt válaszlevélben az egyik doktor docens.
– Azért, mert úgy jobban látszik, ha kettő van! Jobban érvényesül, bazz meg!
Aztán elkezdték h-val írni ezeket a szavakat a doktor professzorok: "ehez", "ahoz". A szó közepébe belenyomtak egy h betűt. Csak úgy.
– Nem kell bele h-t tenni! Egyet se!
– Hogy a fenébe ne kellene, Tihamér! Akkor hogy írjuk?
– Így: "eez", "aoz"! Nulla h! Ezt hívják süket hának a nyelvtanban.
– Az nem a francia nyelvben van?
– Az más! Az a néma há!
– Írhatjuk úgy is, ahogy mondod, azommban akkor az leszsz, hogy utánnnna, hónaptól mindenki rajtunk rőhög.
– Professzor úr, mind a két ő hosszú!
– Bocsánat: „rőhőg”.
Volt, aki tizenhat osztály plusz doktori végzettséggel tőlem tudta meg, emailfordultával, hogy a január és a február az "holnap", és a következő nap pedig "hónap". Akkor jött csak zavarba, amikor megjelent egy új szó: "honlap".
Egyik jeles értelmiségi társam, természetesen doktor és docens, szövegeit olvasva rájöttem, hogy jól megtanulta, hogy a t előtt az i általában hosszú lesz: í. Ezért nála mindig helyesen van: "amít", "akít", "testvéreít", "eredetít".
Nemrég levelet kaptam egy fiatal nőtől, aki megírta nekem, hogy kezdő „pedagogús”: egy „óvóné”; és segítséget két tőlem:
– Tihamér, maga tanult ember: mondja meg, hogy mi vagyok én és hol dolgozom. Ha óvóné, vagyok, akkor a munkahelyem miért „óvoda”, miért nem „óvóda”?
– Meghalad a kérdés, de forduljon a helység tanítójához? Van tanító ott? Vagy tanítónő?
– A tanítóné is én vagyok.
(Hónap legyenek a ti vendégeitek!)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!