Sokkhatás
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 12:00 GMT +2, 2016. június 9.– Drága fiam, már te is húsz éves vagy, ugye. Nem kéne már neked is barátkozni egy rendes kislánnyal? – Éppen akartam mondani, drága édesanyám, hogy újabban van egy párom. De nem kis lány.
– Éppen akartam mondani, drága édesanyám, hogy újabban van egy párom. De nem kis lány.
– Ó! És hogy hívják? Nem kislány?
– Gabi.
– Úristen, hát fiú?! Miazisten?! Te! Egy buzi?! Miazisten van itt?
– Jaj, édesanyám, hát miket mondasz és hogy beszélsz? Miért kéne, hogy fiú legyen? Úgy nézek én ki?
– Azt mondod, hogy nem kislány és Gabi a neve, te mondod, zistennyila belé még máma!
– Hát igen. Mert már nagy lány. Tizenöt évvel nagyobb, mint én. És Gabriella a neve, onnan a Gabi. Mi a baj?
– Megrémítettél, zistennyila! Hűha, a brantba! Szédülök. Azt hittem, egy buzi: egy homokos buzi, kibaszottul azt hittem, érted?
–Mi van? Mi lett veled, hogy ilyen ronda szavakat kezdtél mondani? Még nem hallottam tőled ezeket, soha, soha. Mi az a „brant”? Ezt mástól sem hallottam.
– Mi? Én nem mondtam olyant, hogy „brant”. Az meg mi?
– Most mondtad, és elkezdtél derült égből egyszerre csúnya szavakat mondani, és azt is mondtad, hogy „a brantba”.
– Tényleg, te, milyen ocsmány szavak jönnek ki belőlem máma. Jaj, bocsánat. De te aztán jól megrémítettél, hogy egy repedtseggű köcsög a másik. Jaj, azt hiszem, azért csúszik ki a sok csúnyaság a számon, életemben először, mert így rám hoztad a frászt. Na, bocsánat. A szégyen megöl, ha valaki meghallaná, miket mondok, a kutyafaszát. Jaj, né, most is! Hát mi van velem, nézd meg, az istenit a lópikulájának, még máma!?
– Kérlek, ne!
– És azt mondtam, azt a szót mondtam az előbb, hogy „köcsög”? Jól emlékszem, te, hogy ezt a szót mondtam én, most, pékfaszába?
– Igen…
– De miért mondtam azt az imént, hogy „köcsög”? Hogy jön az ide, a faszbabele? Az egy edény, régi edény, falun, Bivalybasznádon. Miért kezdtem edényekről beszélni, most, amikor a barátnődről van szó, baszki?
– Édesanyám, jaj, fejezd be! Így mondják a buziknak Magyarországon, hogy „köcsög”. Lehet, hogy ezért mondtad. Ott most üldözik őket az interneten, elvették a magánnyugdíjukat és nem engedik őket vasárnap bevásárolni.
– Sose hallottam, hogy köcsögnek hívják őket, baszki. Csak egyszer jártam Budapesten, tudod, még tejszínhabpótló porért és kolbász ízű kenhető sajtért. Mi az istennyiláért mondok ilyen szavakat, na?
– Kérlek, hallgass inkább, és ülj le, mindjárt elvágódsz. Adjak egy pohár vizet? Jól vagy?
– Igen, köszönöm, most egy kicsit jobban talán. Remeg a lábam, kiment belőle az erő. Hozd közelebb a mosógépet, üljek rá. Nem nagyon merek megszólalni, mert, csúnyákat mondok. Hallgatok egy kicsit, jó, amíg elmegy ez az egész, baszki.
– Ekkora cirkuszt, édesanyám!
– Jaj, már azt hittem, egy buzit ismertél meg, kurvaanyád! És fennáll a veszély, hogy akkor te is buzi lennél. Jajistenem, a kurvaéletbe! Ezért szartalak volna ide a világra? De most megnyugodtam. Hogy egy lány, és nem buzi. Jaj, gyere ide, adjak egy puszit, most, hogy egy kicseszett nagy kő esett le a szívemről, csezmeg!
– Fejezd be, könyörgöm! Meghallják a szomszédok. De el se hiszik, hogy te beszélsz így, te, akinek előkönyvelői doktorátusod van és benne vagy a doktori kuratóriumban!
– Nem értem én sem, de hát többet meg se szólaljak ebbe a jó és büdös és rücskös és kegyintős kurva életbe? Tény, hogy a frászt hoztad rám ezzel, hogy „Gabi”. Azzal kellett volna kezdjed, hogy lány, és nem egy buzi cserépcsésze – vagy hogy mondják Magyarországon, te anyádpicsája!
– Hagyd abba! Nem te mondtad, mindig, hogy akárkit választok, neked jó lesz, mégha szarva is lenne a homloka közepén, mert ha szeretjük egymást, az a fontos, és akkor lehet, hogy az Úr is egymásnak teremtett, és ha boldogok vagyunk egymással, akkor te is velünk együtt vagy boldog, és, azt mondtad, hogy akkor biztos az Úr is ott örül velünk, közöttünk, meg az a fontos, hogy boldogság és ragaszkodás legyen, találjon a szó, mert ember hiba nélkül úgysincs, mert az is az Úrnak teremtménye, mégha szarva is van neki a homloka közepén? Emlékszel? És kérlek, ne sírj, édesanyám, kérlek ne sírj, na!
– Nem is tudom már. Lehet, hogy azt mondtam, szívem. Mindenesetre nem emlékszem, bazmeg.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!