2017. június 27. keddLászló
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

PÉNTEK AZ ÚJ PÉNTEK

A medve és az ember

utolsó frissítés: 10:33 GMT +2, 2014. október 27.

Valamikor a medve és az ember jól megfértek egymás mellett. Azaz éppen hogy nem egymás mellett: hanem egymástól kellő távolságban.

Mostanra a medvék élettere olyannyira kiterjedt, hogy az egykor alig érintkező két nagyvad, a medve és az ember váratlan találkozásai immár nem ritkák, és egyre többet olvasni erről a gyomorbajos sajtónkban. Régebb, amikor az erdők jóval kisebbek voltak, mint ma, nem volt elszaporodva a sok cserefa, szőrös muhar, dudva – de főleg a szőrös muhar – és volt bőven hely az emberi települések, utak, gépek, palackok számára, az ember nem került a medve közelébe se. Egyensúlyban élt a medve és az ember egymással. Ma viszont a kíméletlen erdőültetésekkel a természet mélyen behatolt az emberi településekbe, annyira összeszűkült az ember ősi élőhelye, hogy kénytelenek vagyunk keresztezni a medve útját.

Már nem ritka, hogy az amúgy visszahúzódó természetű, a medvével való találkozást lehetőleg elkerülő ember, váratlanul megjelenik a medve mellett és üvöltözni kezd a fülébe. A medve fülei kerekek. Ezekkel a lekerekített fülekkel a medve sincs hozzászokva az ilyen ordítozáshoz. Az ember, mivel az illegális erdőtelepítésekkel összeszűkült eredeti élőhelye, behatol a medve által lakott területre. Nem ritka az sem, hogy a szerencsétlen ember ott kószál a medvék lakhelyén, jobb élet után kutatva bemerészkedik a medvebarlangba, még télen is, amikor a medve félig aludna. Mert a medve télen csak félig alszik, nem úgy, mint például a denevér, amelyik télen teljes egészében alszik. A medve télen félig alszik, félig gondolkozik. Ha éhes, a jobb talpát nyalja – a bal talpán könyököl és gondolkozik.



illusztráció: Olga_Angelloz via Shutterstock.com


Felvetődik a gyomorbajos, de rámenős riporteri kérdés: hol vannak a hatóságok ilyenkor és mit tudnak tenni?

- Semmit – mondja a szóvivő.

A favágók további erdőtelepítéseket terveznek, egész vonatok gördülnek be nyugat felől az országba, roggyanásig rakva facsemetékkel és fenyőmaggal. Hangos az erdő az illegális faültetésektől.

A szóvivő:

- Sajnos sokkal könnyebb fenyőmagot vetni, mint fát vágni. Mindig két lépéssel előttünk járnak: ma kivágunk egy fát, másnap négyet ültetnek helyébe.

Csak Tusványfürdőn meg akarják duplázni a beépíthetetlen területet, az erdő javára. Ha ezt megvalósítják, felszámolják az aszfaltot, elszaggatják a kerítéseket, lebontják a házakat. Azokat a hülye villákat is. A pincéket is kiveszik, hogy nehogy később újra ki tudjon majd egyszer nőni a ház, és minden csupa fa és erdő lesz, és patak és borvízforrás. Madár és pisztráng. S persze medve, medve, medve.

A sok erdővel teljesen elvágják az ember szokásos átkelési, vándorlási útvonalait, ahol az ember és a nősténye, az asszony, meg a kölyke, a gyerek át szoktak időszakosan vonulni, a reggeli, a déli és az esti vonuláskor. Ráadásul az ember párzási időszaka egy évben 365 napon át tart (szökőévben egy nappal tovább).

- Ebből a konkrét adatból is jól látszik, hogy az ember mennyire szapora.

Az emberek a párzási időszakban mindig ingerültek egy kicsit. Párzás után csupán egy negyed óráig csökken az ingerültség. Aztán hamarosan helyreáll az eredeti szintje. A medvének jobb volna elkerülni az embert ilyenkor. Szerencsére nagyon gyéren szól a statisztika arról, hogy ember beleharapott volna a medvébe.

- Arról még kevesebb adatunk van – mondja a szóvivő –, hogy egy ember egy medvét teljesen átharapott volna.

A medvék életterének ilyen módon történő terjeszkedése még több találkozást eredményez majd a két nagyragadozó, a medve és az ember között. A visszaszorult életterű ember veszélyessé is válhat, különösen ha kölykei vannak: leginkább a tizenéves kölykei rémesek és kiszámíthatatlanok. Veszélyes lehet az az ember, amelyik már úgy nőtt fel, hogy hozzászokott a medve jelenlétéhez, és immár ugyanazt eszi, amit a medve: szemetet.

A szóvivő feladata hangos szóval megnyugtatni a kedélyeket:

- Ha az ember túlszaporodik, a vadgazdálkodási szempontok is előtérbe kerülhetnek a háttérből, és a medvék kievési engedélyt kaphatnak az emberi állomány meghatározott részére.