2017. aug. 19. szombatHuba
31°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

KEDD AZ ÚJ PÉNTEK

Gabriel Garcia Márquez a kertben

utolsó frissítés: 14:26 GMT +2, 2014. április 30.

Kinéztem a kertbe, mert mozgást hallottam, és egy lassan mozgó öreget láttam a pirkadatban elmenni az ablakunk előtt.

Bajuszáról, ráncairól, hunyorgásáról – meg egyáltalán arról, hogy ő ott kószál a kertben – megismertem a keleti derengés és az utcai lámpák fényénél: Gabriel Garcia Márquez volt.

Ment és nézegette a rózsabokrokat, az egyikről levett egy szendergő mezei poloskát, azt a zöld büdöset, aztán visszatette és megszagolta az ujjait. Kicsit csodálkoztam is, mert persze a kiskapun könnyű volt bejönni a társasház mögötti keskeny kertbe, de Garcia Márquez általában nem szokott erre járni: Kolozsváron, a külvárosban.

Leszólt a harmadik emeleti szomszéd nekem, mert ő is hallotta a mozgást a kertben, hogy vajon én engedtem be az öreg bajuszost, mert ha igen, akkor oké, csak, hogy tudja, mert nem jó az, ha ismeretlen emberek kószálnak éjjel – vagy akár nappal – az udvaron, még ha társasház is, és könnyű bemenni a kiskapun. Mondtam neki, hogy rendben van, ismerem az öreget, szerintem továbbmegy. Vagy bármi történhet. Hogy akkor szólítsam meg. Mondom, hogy ő viszont nem ismerhet engem.

Észrevett bennünket az ablakban Garcia Márquez, s mivel nem ismert, éppen csak biccentett felénk, kicsit félszegen ment tovább, de azért mégis otthonosan, ismét szagolt egyet a poloskás ujjain a dús bajsza felett, és akkor láttam, hogy tényleg ő az.

Egy sárga lepke repült el az orrom előtt, amilyent azelőtt sosem láttam. Másik szomszéd is kidugta a fejét az ablakon álmosan, és szólt, hogy azért nem normális az, hogy kora hajnalban, még sötétben egy kerítésen belül sétál valaki, nézegeti a rózsát, csak odabiccent a lakóknak, és tulajdonképpen ez, ha úgy vesszük, magánterület. Ha ismerem, miért nem szólok neki, vagy kérdezek valamit tőle, szólítsuk meg, né:

- Halló, halló, bácsi, hé! Halló!

Mondtam, hogy nem tudok a nyelvén, mert ez Gábriel Garcia Márquez.

- Cigány?

Nem cigány, hanem kolumbiai.

- Jaj, hát azok is mind cigányok, uram!

Kinézett az ablakán egy harmadik szomszéd is, egyetemista lány, hogy né, hűha, a Nobel-díjas író itt a mi kertünkben, és nem tudunk mit mondani neki. Valaki tud spanyolul? Vagy legalább portugálul. Intettem, hogy én nem tudok. És mit mondjak én Gabriel Garcia Márqueznek?

- Mondja neki, hogy menjen el, ez magánterület!

Az egyetemista lány kérdezte, hogy vajon nem tud az író angolul. Valaki keressen rá az interneten, hogy hátha fent van a CV-je, biztos fent van, az ilyeneknek fent szokott lenni a CV-je, és tud-e angolul. Az ilyenek szoktak tudni angolul is. Kipróbálták, a lány rákiáltott, hogy:

- Good morning, mister old man!

Gabriel Garcia Márqueznek ekkor a fején lett egy kalap, és mosolyogva kissé megemelte a lány felé s továbbsétált.

Egy másik ablakból valaki lekiáltott neki, hogy:

- Hepi bezgyé dú jú!

Kérdezték tőle, hogy mit tetszett mondani a híres külföldi írónak?

- A filmekben láttam, hogy amikor valakinek születésnapja van, ezt éneklik neki angolul.

- Az nem „bezgyé”, hanem „bört déj”. És nem „dú jú”, hanem „tú jú”. És miért tetszik gondolni, hogy születésnapja van ma Gabriel Garcia Márqueznek?

- Jó, és maga miért gondolja, hogy ez a cigány itt a kertben a Grácia Gábriel?

Az író közben, mert nem értett bennünket, továbbment és odaért a kertben álló nagy, gömbölyű feleki kőhöz, nézegette oldalról ezt a kolozsvári, ritka geológiai képződményt. Kalapjára, ami az előbb lett neki, rászállt három nagy sárga lepke.

Az egyetemista lány javasolta, hogy kérjük meg, mondjon valamit vagy adjon autogramot, de inkább mondjon valamit, egy szállóigét például.

Egy újabb ablak szólalt meg, hogy éjnek idején hagyjuk a szállóigéket, feküdjünk le, ne foglalkozzunk egy vénemberrel, az is menjen a dolgára, ne járkáljon mások kertje alatt. Na és ha Nobel-díjas? Az ablak nagyapja is magától Ferdinánd királytól kapott nagykeresztet a háború végén, mégse jelent meg Kolumbiában mások kertjében poloskát szagolni, úgy, hogy egyszer csak lesz egy kalap a fején és azon lesz három sárga lepke.

Vita lett, és másnapra blokkgyűlést kellett összehívni, szavazással, egyetlen napirendi ponttal: ki van amellett, hogy bejöhessen hozzánk a kertbe, éjjel és nappal, Gabriel Garcia Márquez, sárga pillangók kíséretben?