KEDD AZ ÚJ PÉNTEK
Egyes közös ismerőseink
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 19:11 GMT +2, 2014. március 4.Kedves olvasó, ismersz engem személyesen? Nem. Mégis nekünk vannak közös ismerőseink, nem is kevesen, akkor is, ha mi nem ismerjük egymást. Például a parfümös.
Biztos ismered te is – járt nálad otthon – azt a személyt, aki kipróbálta a parfümjeidet a fürdőszobában. Nem is egy ilyen személy van, hanem két-három, és valószínű, hogy mind közös ismerőseink. A leggyakrabban azzal találkozol, aki csak beleszagol, lehet, hogy azt nem ismered, aki végigfújja magán a dezodort, piackutatói kíváncsiságból, valahányszor nálad jár. Ha az illető férfi, ki szokta próbálni a női kozmetikumokat is.
Volt egy pisilős postásunk, metroszexuális és troliszexuális volt, hozta a nagyanyám nyugdíját, mindig bekérezkedett a fürdőszobába. Hallottuk kintről, hogy csorgatja, megrázza, kezét mossa és végül jól összelevendulázza magát.
- Ma a pisilős jön! A jó szagú! – mondta nagyanyám, amikor meglátta az ablakból, hogy jön a postás a pénzzel, szerette, mert tudott „kicsit magyar”. Mindenki kint volt az ablakban, várták az levendulaillatos postást. Igen, erről jut eszembe egy másik közös ismerősünk:
A nyugdíját a ház előtt váró személy
A régi népek ősszel rémülten nézték, hogy össze rövidül a nappali fény, egyre később jön fel a nap, egyre korábban megy le, talán egyszer fel sem jön többé, halálos sötét lesz, halálos hideg. És főleg december 21-én korábban keltek, szorongva várták, vajon lesz-e még napkelte, és amikor mégis lett, csodának vélték, nagy lakodalmat csaptak, húst ettek másik hússal, kivágtak egy csomó tűlevelű fát és csecsebecséket aggattak rá.
Na, a nyugdíjasok is így várják az ablakban a postást, mintha az lenne a végkifejlet, hogy egyszer csak nem jön, és ha igen, csodának vélik.
- Megértük a következő nyugdíjat! Tihamér, maga tanult ember. De még nem tudhatja, hogy nyolcvan felett minden újabb nap a jóisten ajándéka.
Az a legkevesebb, ha az ablakban várják. Sokan kimennek az utcára, a blokk elé.
- Hogy tetszik lenni?
- Várom a postást. És látom, nem jön még.
A beszélgetős részeg és a gondos kocsmáros
Mind a ketten ismerjük azt az embert is, aki a egyedül ül a söröző vagy borozó asztalánál, rám vár. Vagy rád vár. Mind a kettőnkre egyszerre nem tud várni, mert mi ketten nem ismerjük egymást, hogy ketten együtt érkezzünk. Szóval valamelyikünkre vár, hogy magányosan leüljünk egy másik asztalhoz (mert ha van szabad asztal, férfi mellé, hogy ne zavarjuk, nem ülünk, de ösztönből is, nő mellé – ösztönből is – ülnénk, de az félreérthető, tehát nem illik). Amint leülsz, ő tökrészegen átvánszorog hozzád, melléd akar ülni, esetleg fizetni (vagy veled fizettetni) egy sört.
Azt kell mondani ilyenkor, hogy vársz valakit, barátnőt. Ezzel időt nyersz, még akkor is, ha füllentés. Hátha addig más elfoglaltságot talál magának, például kómába esik, szétreped a mája, becsípődik a mellékheréje az epe és a lép közé, vagy szépen hazatántorog.
Egyszer egyedül akartam valami szerelmi bánattal maradni, egy fél deci Unicum társaságában. Az odatántorgó és beszélgetős kedvében levő közös ismerősünket elküldtem a helyére, mondván, hogy barátnőt várok. Váratlanul betoppant ugyanabba a kocsmába az egyik rég nem látott barát, mellém ült, örültünk egymásnak, mondtam, hogy most rúgott ki Sári miatt Erzsibiri, na ennyi, ti meg hogy vagytok, Jancsi? A másik asztalnál a részeg pasas csúfondárosan és jó hangosan meg is jegyezte a többi vendégnek, hogy na, megjött a „barátnője, Jancsika”, én bezzeg nem voltam elég jó neki, a köcsögnek.
Ez az a pillanat, amikor a kocsmáros vagy a kocsmárosnő észreveszi, hogy a beállított vendég zavarja a többi, még be nem állított vendéget. Ilyenkor konfliktus kezdődik:
- Üljön csendben a helyén, és ne zavarja a vendégeket! Ne mondjam még egyszer! – szól rá a kocsmáros, aki, ahogy ezt mondja, kiderül róla, hogy szintén közös ismerősünk.
Az érintgetős néni vagy bácsi
Jól ismered azt a pár nénit, illetve azt a néhány bácsit, aki általában falun él, és mindig meg szokta fogni a hátadat, válladat, karodat, ha zsúfolt helyen találkoztok. Ezt soha nem mulasztja el. Próbáld ki, menj közel hozzá!
Kétfélét ismersz te is, mint én. Az egyik a tenyeres hátfogó, a másik a kézfejes hátbökő. Ezekkel a régi közös ismerőseinkkel rég találkozhattál, ha nem jársz busszal vagy nem jársz a piacra. A buszon, főleg ha le akar szállni és te éppen előtte vagy, a kézfejes elkezdi böködni a hátadat. A tenyeres rá is teszi a tenyerét a derekadra vagy lapockádra, és úgy segít neked a haladásban. Általában tol maga előtt, segít menni.
Ebben nincs semmi közeledési szándék, inkább szabadulni, távolodni akar tőled (tehát nem tévesztendő valamilyen szatírral). Ha szembejön valahol, és szűk az út, nagy a tömeg, alig fértek el, kinyújtja a kezét, majdnem átölel, tenyerével ügyesen segít helyet cserélni. Az ilyen majdnem soha nem néz rád, miközben téged matat, általában arra néz, amerre menni akar, vagy a lába alá.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!