KEDD AZ ÚJ PÉNTEK
Ha megnövök, copeszku leszek
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 11:54 GMT +2, 2013. november 5.Elgondolkoztam azon, hogy gyermekkoromban, a hetvenes években milyen jópofa hiedelmek voltak a tévéműsorokkal kapcsolatban (akkor terjedt el igazán a televíziózás, habár már a hatvanasokban elég sok háztartásban volt tévékészülék).
Általában utána mindenféle maszlag ment, ameddig végre kezdődött a film: a szomszédok azt mondták, hogy vagy külföldi film lesz ma este, vagy belga. A külföldi film nyugati, rendszerint amerikai volt, a belga pedig: BELföldi GAné. Viszont a tévének majdnem soha nem sikerült az előzetesen kiadott műsort betartania, és az újságban olvasott kezdési időpontok hozzávetőlegesek voltak, a film sokszor egy órát, másfelet is késett. Az egyik hiedelem ezzel volt összefüggésben:
- Megint késnek a filmmel – morgolódtak a felnőttek – aztán elkapkodják az egészet.
Azt hitték az öregek, hogy a filmet valakik fel tudják gyorsítani, hogy beleférjen az időbe, úgy, hogy a román fordítás feliratát gyorsabban vezetik a képernyőn. Ahogy öregedtek ezek a felnőttek, és romlott a szemük, és lassabban ment az olvasás, úgy hitték egyre jobban, hogy ha később kezdődik a film, akkor a „stúdióban” be akarják hozni a késést.
- Ripsz, ropsz: elkapkodják – mondta nagyapám.
- Ezeknek a románoknak ez sem megy rendesen – mondta a szomszéd.
Egy másik változat szerint a filmekből kivágnak bizonyos részeket. Ennek volt valóságalapja, mert tényleg kicenzúráztak bizonyos jeleneteket, szövegeket, ami nem felelt meg az akkori hivatalos vonalnak. Mi, gyermekek ebből csak annyit hittünk, hogy az ágyjeleneteket vágják nagyon meg. Jóska barátom szomorú volt ezért:
- Figyeld meg! Mindig aztat mutassák, hogy gyorsan befekszenek az ágyba, utána változik a kép, és már semmi nincs, csak némán fekszenek egymás mellett és nézik a plafont. Onnan tudod, hogy keféltek, hogy nézik meredten a plafont.
Ezt a felnőttek is hitték. Gyuri bácsi úgy tudta, hogy az a néger fiú az eredeti filmben jól megcsinálja a kicsi lányt, mert Marci mesélte, ő látta az egészet Kelet-Németországban, ahol nem vágták ki a jelenetet.
- Végig mutassák, ahogy rendesen megcsinálja! Rendesen végigmutassák. Marci mondta.
- Gyuri bácsi, ne hülyéskedjen, Nyugaton olyan is van, hogy egészen közelről mutatják, minden látszik közben. Takaró nélkül. Elölről, hátulról. Közben kiabálnak, hogy snel snel snel.
- Marci mesélte, hogy azt csinálják ezek a nyugatnémetek, hogy sokáig tartson a jelenet, hogy unalomig újra játsszák azt a részt, ami maga az aktus.
- Van, aki bírja olyan sokáig is, Marci! Te aztat még nem tudod.
Van egy történetem az egyik akkori népszerű tévésztárról is. Példaképem volt. Azon gondolkoztam éppen negyedikesen, hogy mozdonyvezető legyek vagy copeszku. A tanító néni egy nap azt mondta, hogy írjuk fel egy lapra, hogy mik akarunk lenni, ha nagyok leszünk. És majd jövőre újra felírjuk, akkor majd megnézzük, hogy mi változott. Eldöntöttem, hogy miután a múlt tanévben mozdonyvezető akartam lenni, ezt most változtatom, hogy a tanító néni örüljön, és felírtam a papírra, hogy copeszku leszek. A tanító néni hazavitte az összes papírt a sok mozdonyvezetővel, űrhajóssal, kötéltáncosnővel és a copeszkuval, hogy otthon nyugodtan kiértékelje őket pedagógiailag. A férje, a fia, a veje és még négy férfiszomszéd fejtette meg, hogy ez csak Cristian Țopescu lehet, a közismert és népszerű sportműsor-közvetítő, a nagy meccsek és román olimpiai sikerek felkészült riportere. Copeszku fantasztikus példakép volt, Gyuri bácsi (vagy talán Marci?) egy nap ezt mondta róla:
- Egyedül Copeszku képes arra, hogy szabadon közvetítse a meccset. A többi riporter, én mondom nektek, előre megírja és ottan felolvassa.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!