MÁKOS LASKÁT EVETT
Nálam van Snowden
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 15:22 GMT +2, 2013. július 10.Kivettem a nyári szabadságom, de nem tudunk sehova se menni, mert problémás vendég érkezett a minap hajnalban. Az ablakon jött be. Szóval kimondom, amit a kollégák és barátok, de főleg a szomszédok napok óta gyanítanak: nálam bujkál Edward Snowden.
- Úristen, Gizi, mit adunk ennek a szerencsétlen embernek enni?
Amikor én délben hazaértem, az asszonyok elém álltak, azzal, hogy ígérjem meg, hogy nem leszek ideges attól, amit mondani akarnak nekem:
- De ígérd meg, Tihamér! Snowden van itt nálunk, az a híres ember, akit meg akar ölni a néger elnök.
- Az Istók bassza meg, ez kellett nekünk: pont most!
(Amint egyszer már mondtam, nálunk mindig „pont most” van.)
- Meg voltunk ijedve, Tihamér, hogy mit adunk neki enni. Mondom neki, hogy csak mákos laskánk van ma; és, hogy jó lesz-e? Erre azt mondja, hogy jó. Ezt evett. Most alszik, mert üldözik szegényt.
Azt hittem először, hogy Geréb jött megint, a mélyskizofrén költő barátom, a tudományos akadémia rendes tagja, aki nálunk szokott elbújni a szekusok és az ufók elől, de nézem s látom, hogy tényleg Snowden, a híres ember alszik az ágyamban. Így, az én pizsamámban, pont olyan, mint a tévében.
- Látta valaki, amikor bejött?
Czinege néni biztos látta, mert ő rosszul alszik. És bolond Sándor is, aki nem tud aludni, éjjel regényt ír, képeket fest vagy trombitál. Lehet hogy még mások is látták, de – a sok műveletlen cerány! – nem ismerték fel. Ez elég volt, mert egy óra múlva már ott volt Surgyelán doktor, a körzeti rendőr. Engem félrehúzott:
- Itt alhat ez az ember, nem bánom, mert nincsen rá törvényes alapom. De lárma ne legyen, főleg este tíz és reggel tíz között, amikor a szőnyegeket sem szabad porolni. Bízok magában, Tihamér: maga tanult ember.
A rokonok, barátok és szomszédok kérdezték, hogy mikor nézhetik meg, de mi mondtuk, hogy nem lehet, egyfolytában alszik, egyrészt az elfogyasztott mákos laskától, másrészt az elfogyasztott sok uborkalevestől, amit a moszkvai repülőtéren élve napokig evett. Meg hát bebújt egy orosz kémnő ágyába, és ott kért politikai menedéket: na az is egy kicsit fárasztó volt.
Végül megengedtük a közelebbi hozzátartozóinknak, hogy röviden megnézzék a híres embert, amint alszik. Mindenki hozott valami kedvességet neki: ki banánt, ki málnaszörpöt – adalékanyagok nélkül, ki gyümölcsjoghurtot.
- Így, ahogy fekszik a te pizsamádban, esküszöm, pont olyan, mint a tévében – mondta mindenki.
Már másnap kezdtek jönni a levelek és SMS-ek Amerikából, mind azt kérték tőlem, hogy adjam ki nekik ezt az embert, mert vádolják és áramot akarnak bele kapcsolni. Volt, aki könyörgött, mások jutalomdíjat ajánlottak. Egyelőre nem válaszoltam.
Harmadnap felébredt a vendég, borostásan, fázósan ült az ágy szélén és politikai menedékjogot kért. Mire nagyanyám adott neki egy pohár mérai bivalytejet.
Kiderült, hogy azután szökött el a moszkvai repülőtérről hozzánk, Kolozsvárra, a szamosfalvi repülőtérre, hogy ottani mennyasszonya, egy orosz kémnő, már a próbaházasság első éjszakáján szexuális ütemzavar miatt megdühödött és felpofozta őt. Nem találnak: Edward Snowden kétütemű, Anna Chapman négy.
Snowden nyilván tudta, hogy engem mi érdekel az egész történetből, és arról mesélt halkan, hogy Amerikában mit tudnak rólam, amit az én számítógépemről, a google és más fiókjaimból töltöttek le – már amennyire emlékezett a részletekre, mert az orosz kémnő elég jól rendet csinál az emlékezetében:
- A Juci-Karolinával való malackodó cseteléseid is mind le vannak töltve – kezdte a legrosszabbal.
- Na ne! A képek is?
- Sajnos igen. Formás punci.
- De csak az ő képei!
- Meg a tieid. Be vannak szépen kartotékolva. És minden, amiket a kollégáidról, főnökeidről vagy barátaidról írsz. Amit például Jóskáról, a legjobb gyermekkori barátodról és komádról szoktál írni Dezső sógorodnak: hogy Jóska szellemileg és szakmailag elérte szűkös határait, meg ilyenek…
Közbeszólt nagynéném:
- Tihamér, kérdezd tőle a csirkét! A csirkét!
Nem vettük figyelembe Gizi néném.
- Azt is tudják, hogy a magánbeszélgetéseidben egyszerűen buzizol, cigányozol és oláhozol, miközben nyilvánosan csak melegezel, romázol és cerányozol. Ott van az a leveled is, amit Czédula Péternek írtál, és valami ilyesmi van benne, hogy amerikai hülyeség a politikai korrektség, még a Meleg Szamosnak is jobban állna, ha Köcsög Szamosnak hívnák.
- A csirkét!
- Érdekes leveleid és facebook-üzeneteid vannak. Ateistáknak óvatosan azt írod, hogy kételkedsz minden dogmában, vallásosoknak pedig arról szövegelsz finoman, hogy megvannak a keresztény gyökereid és nagymamád megtanított imádkozni.
- A csirkét!
- Azt is megtudták rólad a google és a facebook révén, hogy negyven illatosított, keményített zsebkendőd van, találtatva a nyakkendőidhez: ahogy tanult embernek illik, de reggel hosszan trombitálva a kagylóba és környékére fújod az orrod.
A nagynéném végre szóhoz jutott:
- Fiatalember, igaz, hogy Amerikába’ levegőt és vizet nyomnak be a csirkébe, hogy nagyobb legyen a combja meg a melle?
Megj: Kedves olvasók! Szeptember közepéig szünetelni fog a rovat, de utána újabb humoros történetekkel jelentkezünk.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!