2017. május 29. hétfőMagdolna
32°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

MÁKOS LASKÁT EVETT

Nálam van Snowden

utolsó frissítés: 15:22 GMT +2, 2013. július 10.

Kivettem a nyári szabadságom, de nem tudunk sehova se menni, mert problémás vendég érkezett a minap hajnalban. Az ablakon jött be. Szóval kimondom, amit a kollégák és barátok, de főleg a szomszédok napok óta gyanítanak: nálam bujkál Edward Snowden.

Snowden három bőrönddel, és egy üres laptop táskával, egy neonsárga hátizsákkal (Donald kacsa van ráfestve) állított be hozzánk. Éppen nagyanyám fogadta, aki velünk lakik, és az mondta hirtelen a Gizi nagynénémnek, aki szintén velünk lakik (egész nap itthon vannak, mivel nyugalmazott szomszédasszonyok):

- Úristen, Gizi, mit adunk ennek a szerencsétlen embernek enni?

Amikor én délben hazaértem, az asszonyok elém álltak, azzal, hogy ígérjem meg, hogy nem leszek ideges attól, amit mondani akarnak nekem:

- De ígérd meg, Tihamér! Snowden van itt nálunk, az a híres ember, akit meg akar ölni a néger elnök.

- Az Istók bassza meg, ez kellett nekünk: pont most!

(Amint egyszer már mondtam, nálunk mindig „pont most” van.)

- Meg voltunk ijedve, Tihamér, hogy mit adunk neki enni. Mondom neki, hogy csak mákos laskánk van ma; és, hogy jó lesz-e? Erre azt mondja, hogy jó. Ezt evett. Most alszik, mert üldözik szegényt.

Azt hittem először, hogy Geréb jött megint, a mélyskizofrén költő barátom, a tudományos akadémia rendes tagja, aki nálunk szokott elbújni a szekusok és az ufók elől, de nézem s látom, hogy tényleg Snowden, a híres ember alszik az ágyamban. Így, az én pizsamámban, pont olyan, mint a tévében.

- Látta valaki, amikor bejött?

Czinege néni biztos látta, mert ő rosszul alszik. És bolond Sándor is, aki nem tud aludni, éjjel regényt ír, képeket fest vagy trombitál. Lehet hogy még mások is látták, de – a sok műveletlen cerány! – nem ismerték fel. Ez elég volt, mert egy óra múlva már ott volt Surgyelán doktor, a körzeti rendőr. Engem félrehúzott:

- Itt alhat ez az ember, nem bánom, mert nincsen rá törvényes alapom. De lárma ne legyen, főleg este tíz és reggel tíz között, amikor a szőnyegeket sem szabad porolni. Bízok magában, Tihamér: maga tanult ember.

A rokonok, barátok és szomszédok kérdezték, hogy mikor nézhetik meg, de mi mondtuk, hogy nem lehet, egyfolytában alszik, egyrészt az elfogyasztott mákos laskától, másrészt az elfogyasztott sok uborkalevestől, amit a moszkvai repülőtéren élve napokig evett. Meg hát bebújt egy orosz kémnő ágyába, és ott kért politikai menedéket: na az is egy kicsit fárasztó volt.

Végül megengedtük a közelebbi hozzátartozóinknak, hogy röviden megnézzék a híres embert, amint alszik. Mindenki hozott valami kedvességet neki: ki banánt, ki málnaszörpöt – adalékanyagok nélkül, ki gyümölcsjoghurtot.

- Így, ahogy fekszik a te pizsamádban, esküszöm, pont olyan, mint a tévében – mondta mindenki.

Már másnap kezdtek jönni a levelek és SMS-ek Amerikából, mind azt kérték tőlem, hogy adjam ki nekik ezt az embert, mert vádolják és áramot akarnak bele kapcsolni. Volt, aki könyörgött, mások jutalomdíjat ajánlottak. Egyelőre nem válaszoltam.

Harmadnap felébredt a vendég, borostásan, fázósan ült az ágy szélén és politikai menedékjogot kért. Mire nagyanyám adott neki egy pohár mérai bivalytejet.

Kiderült, hogy azután szökött el a moszkvai repülőtérről hozzánk, Kolozsvárra, a szamosfalvi repülőtérre, hogy ottani mennyasszonya, egy orosz kémnő, már a próbaházasság első éjszakáján szexuális ütemzavar miatt megdühödött és felpofozta őt. Nem találnak: Edward Snowden kétütemű, Anna Chapman négy.

Snowden nyilván tudta, hogy engem mi érdekel az egész történetből, és arról mesélt halkan, hogy Amerikában mit tudnak rólam, amit az én számítógépemről, a google és más fiókjaimból töltöttek le – már amennyire emlékezett a részletekre, mert az orosz kémnő elég jól rendet csinál az emlékezetében:

- A Juci-Karolinával való malackodó cseteléseid is mind le vannak töltve – kezdte a legrosszabbal.

- Na ne! A képek is?

- Sajnos igen. Formás punci.

- De csak az ő képei!

- Meg a tieid. Be vannak szépen kartotékolva. És minden, amiket a kollégáidról, főnökeidről vagy barátaidról írsz. Amit például Jóskáról, a legjobb gyermekkori barátodról és komádról szoktál írni Dezső sógorodnak: hogy Jóska szellemileg és szakmailag elérte szűkös határait, meg ilyenek…

Közbeszólt nagynéném:

- Tihamér, kérdezd tőle a csirkét! A csirkét!

Nem vettük figyelembe Gizi néném.

- Azt is tudják, hogy a magánbeszélgetéseidben egyszerűen buzizol, cigányozol és oláhozol, miközben nyilvánosan csak melegezel, romázol és cerányozol. Ott van az a leveled is, amit Czédula Péternek írtál, és valami ilyesmi van benne, hogy amerikai hülyeség a politikai korrektség, még a Meleg Szamosnak is jobban állna, ha Köcsög Szamosnak hívnák.

- A csirkét!

- Érdekes leveleid és facebook-üzeneteid vannak. Ateistáknak óvatosan azt írod, hogy kételkedsz minden dogmában, vallásosoknak pedig arról szövegelsz finoman, hogy megvannak a keresztény gyökereid és nagymamád megtanított imádkozni.

- A csirkét!

- Azt is megtudták rólad a google és a facebook révén, hogy negyven illatosított, keményített zsebkendőd van, találtatva a nyakkendőidhez: ahogy tanult embernek illik, de reggel hosszan trombitálva a kagylóba és környékére fújod az orrod.

A nagynéném végre szóhoz jutott:

- Fiatalember, igaz, hogy Amerikába’ levegőt és vizet nyomnak be a csirkébe, hogy nagyobb legyen a combja meg a melle?


Megj: Kedves olvasók! Szeptember közepéig szünetelni fog a rovat, de utána újabb humoros történetekkel jelentkezünk.