ÉRETTSÉGI
Felkészült szülők az iskola előtt
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 14:07 GMT +2, 2013. június 20.Régi szép szokás egyes családokban, hogy a szülők vagy nagyszülők megpróbálnak együtt érettségizni a gyermekeikkel, unokáikkal. Elkísérik a fiatalokat az iskola kapujáig, és ott állnak órákig, izgulnak.
Szokás olyan lehetséges tételekre tippelni, főleg a humán tárgyakból, amiben valamilyen kerek történelmi évforduló volt, vagy amiről éppen szó volt rádióban, tévében, újságban, vagy aminek éppen a korszakát zártuk.
Mondta is a többi szülőnek az történelem érettségi reggelén Szabó Karcsi apukája, aki délelőtt munkásember: szociális munkás, délután értelmiségi: masszőr – és így nagyon tájékozott:
- Sokat léptünk előre a huszadik században, kérem szépen: atomenergia, relativitás, panamacsatorna, a fogamzásgátló valamint a csikló felfedezése a hatvanas években, a falusi turizmus, Holdraszállás, az a sok szexuális forradalom. Ezek közül valamelyiket biztosan fel fogják adni ma az érettségin, jó lesz vigyázni!
Valaki, egy szülő, aki a hajdani saját érettségije sokkhatása alatt volt még, hozzátette:
- És mindezekből nem keveset köszönhetünk Lenin elvtársnak!
- És ott van Negru Vodă cel Șmecher, aki hétszázharminc éve lépett trónra! Kerek évforduló: biztos lesz valami tétel belőle az érettségin, s mondtam a fiamnak: jó lenne vigyázni, Pistuka, olvasd el azt a részt. Ezért lesz ma este tűzijáték: Negru Vodă cel Șmecher tiszteletére. Írta az újság.
- Igen, olvastuk. A Szabadság lehozott erről is egy gyomorbajos vezércikket. Hogy Negru Vodă nem volt román, hanem fele kun volt, a másik fele csángó, és hogy a magyar királynak volt a szolgája. Ő mosogatta el a gyorsan a tányért, amikor a magyar király befejezte a levest és hozták a másodikat. De ezt a románok még most sem akarják elismerni.
- Hű!
- Istenem, mi lesz, ha Lenint húzzák ki! Rázós tétel. Egyfelől vannak tudósok, akik szerint Lenin elvtárs nem is volt elvtárs, és másfelől vannak olyan tudósok, akik szerint nem is volt Lenin. Ezt ma már szó szerint így le kell írni, hogy jó legyen a bizottságnak!
- Bizony, bizony! És szóról szóra ugyanezt kell mondani Darwinról is.
- Az én lányomnak aztat tanították, hogy Darwinnak és a majomnak egy közös őse volt, akit a jóisten teremtett, még a kezdetben.
- A matek példákat Dósa Sanyi apukája fogja megoldani mindjárt a párkáréban, Pásztor Cuni apukája kocsijának a kápotáján, hogy még mielőtt a gyerekek kijönnek, mi már meg legyünk könnyebbülve. Dósa Sanyi apukája jó matekból, mert a számvevőszéken dolgozik.
- Nem ő volt az, akit úgy gyilkoltak meg, hogy mérgezett bottal ütötte fejbe a cár megbízásából egy törökbarát osztrákmagyar bojár?
- Kit? A Dósa Sanyi apukáját?!
- Dehogy! Negru Vodă cel Șmechert.
- Nem, maga összetéveszti! Az Radu cel Repede volt. Akit később szenté avattak, és nevenapja ma már pirosbetűs ünnep: aznap nem kell menni dolgozni és tűzijáték van, ingyen paszulyleves, a Szabadságban gyomorbajos vezércikk.
- Petőfit is adhatnak, mert Európa csendes, újra csendes: véget ért a szexuális forradalom.
- Azt mondja meg valaki, hogy azokból a nagy magyar íróinkból adhatnak tételt, akik végülis besúgók voltak?
- Igen, kitolásból adhatnak. Mondtam is a gyereknek: készüljön bármire.
- A tavaly is adtak az ilyen írókból, de csak azokból, akik nem akarattal, hanem véletlenül súgtak be.
- Emberek, emberek!
- Kérem, ne kiabáljon, mert behallatszik a tanterembe, és zavarja az érettségizőket!
- De igen! Emberek, emberek! Hogy kellett volna a gyerekeknek pontosan leírni: Bolyai a semmiből az újat, vagy újból a semmit teremtette meg?
- Inkább azt mondja meg: ha két párhuzamos mellé három balidomot rendelünk nagylábujj-szabállyal, akkor hogy hány párhuzamos találkozik a végtelenben lent, és hány odafent?
- Valaki tudja pontosan, hogy mikor és hol ígérte meg Sütő mamája a könnyű álmot?
- Igen, a Pásztor Cuni nagymamája tudja, mert ő ott volt: a cöveklábú asztalnál és naphaladáskor.
- Nem! Fordítva: naphaladáskor és a cöveklábú asztalnál. Az a nagymama egy boszorkány: minden évben idejön, hazudik és félrevezeti az érettségiző szülőket!
- Istenem, annak idején, amikor mi érettségiztünk, milyen más világ volt! Cipőben jöttünk, nem rózsaszínű strandpapucsban. Mi, fiúk, nyakkendőt is tettünk, és a lányoknak akkor még volt lábuk és mellük.
Címoldali fotó: Thorsten Schmitt via Shutterstock.com
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!