AZ IGAZ EMBER
Doktori dolgozat védése
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 18:52 GMT +2, 2013. június 12.Doktori dolgozatom védését rövidre fogom, egyfelől azért, mert kihűl az ebéd, másfelől azért, mert megmelegszik a pezsgő. Harmadrészt pedig azért, mert köz- és magánéleti boldogulásomhoz sürgősen szükségem van a doktori címre.
A dolgozatom témája „az igaz ember”, és ez egy interdipszic… interdiszip… inter-dzsipszi… – na, még egyszer! – in-ter-disz-csip-li-ná-ris, politológiai, etnográfiai valamint filozófiai ívelésű disszertáció, de van benne valamennyi közgazdasági marketing és menedzsment is, ahogy kell.
Szeretnék szólni arról a nem könnyű útról, amit a dolgozat megszületéséig meg kellett tennünk, hogy az a szigorú formai követelményeknek megfeleljen. Igen nehéz volt találni olyan másik dolgozatot, amelyet le lehetett másolni, mert a legtöbb, amit a környéken találtunk, túl vékony volt, teljes lemásolása, sőt betűjének megnagyobbítása esetén is messze elmaradt attól a mérettől, amit önök egy ilyen dolgozattól elvárnak. A nyomozásban a nekem elkötelezett titkárnők hada segített, és végül találtak nem egy, hanem három olyan dolgozatot, ami ránézésre tetszett; elolvasni akkor nem volt már idő. Úgyhogy ez a dolgozat még számomra is sok újat és meglepetést tartalmaz, annyira friss. Azt a három dolgozatot kellett gondosan egybemásolni, összeilleszteni elkötelezett informatikus munkatársaimnak, ahogy kell. Sikerült úgy a betűk színében, mint a betűk nagyságában és kövérségében egységes – mondhatni: szervesen illeszkedő – egybemásolást – szaknyelven: aggregációs plagizátumot – elérni, ahogy kell.
A három dolgozatból, amit alaposan lemásoltunk, az első a legfontosabb. Ezt egy albán állampolgárságú brit tudós írta. Az ő dolgozatát tehát mindjárt az elejére másoltuk fel, mert az ő jutott el kutatása során pont azokhoz az eredményekhez, amikhez mi is el szerettünk volna jutni. Neki is az volt a hipotézise, ami nekem is lehetett volna: az igaz ember nem adja fel az igazát, ő az, aki nem arra született, hogy meggyőzzék, ő az, akit el lehet pusztítani, de meggyőzni nem lehet, satöbbi.
Fel is tehetjük az elején a logikus kutatási kérdést, ahogy kell:
„Vajon az igaz embert később érik utol, mint a sánta kutyát? Ha igen, mennyivel később?”
Mivel a mottó használata doktori dolgozat esetén az önök egyetemén kizáró formai kritérium, a dolgozat elejére egy Schmitt Pál-idézetet másoltunk ki mottónak:
„Igaz ember az álát fen hordja, de az orát nem hordja fön.”
A kutatás során rengeteg probléma merült fel. Az albán dolgozat – mivel azt még az ötvenes években írta egy Albániába disszidált brit tudós – csak papíron volt meg, így nem tudtuk digitálisan másolni, ahogy kell, csak szkenelni, viszont ahhoz túl sárga volt már az a régi papír és mind eldugaszolta az elektronikus golyóscsapágyakat. Amikor ezzel a fiatal elkötelezett munkatársak megbirkóztak, akkor meg a számítógép nem bírta a dél-albániai angolról magyarra fordítani magát a szöveget. A gép túlerőltetéstől felhevült, hűtőszekrényben kellett tartani a friss kolbász mellett. Tehát volt egy sor izgalom: de a tudományos kutatás ilyen. Végül elkötelezett rendszergazdáim megoldották a problémát, és kezdtük látni a kutatási alagút végét. Nos, ezért húzódott két és fél évtizedig a doktorálásom, és ezért halt ki mellőlem időközben négy illusztris témavezető, akiknek az emlékére, kérem, áldozzunk egy perc csendet.
Köszönöm.
A dolgozat kerek egészet alkot, szöveghűen követi a felhasznált szakirodalmat, ahogy kell. Ezért mielőtt megköszönném a figyelmüket és a nekem alanyi jogon járó doktori címet, hadd idézem azt a koncepciózus mondatot, ami a dolgozat végén áll konklúzióként:
„Az igaz embert valamivel később érik utol, mint a sánta kutyát.”
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!