2017. május 23. keddDezső
13°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

CSAU IDEJÉBEN

A tehén az tehén volt, a tej az tej

utolsó frissítés: 12:07 GMT +2, 2013. május 9.

Az igazi nevük hirtelen nem szokott eszünkbe jutni, mert mi az asszonyt úgy hívjuk egy ideje, hogy Biztosan Nem néni, az embert pedig, hogy Csau Idejében bácsi.

- Szólíts engem nagyapónak – mondta egyszer a bácsi kedvesen a mi gyermekünknek, és azóta Csau nagyapónak hívja. Kacagta is aztán:

- Azt mondja a gyerek nekem, hogy „Csaú nagyapó”. Édespofa. Nem tudom, honnan veszi.

A néni meglátott ma reggel egy horzsolást a kölyök térdén. Nyáron fiúgyermek térdén nem gyógyulnak be soha a sebek.

- Biztos nem tettek a kicsinek a térgyire egy kicsi propoliszt kicsi körömvirággal egy kicsi szanitár szeszben oldva. Másnapra begyógyul, hogy nem is látszik.

Csau nagyapó közbeszólt, mert éppen érkezett a boltból, hogy nem kapott jó tejfölt a káposztára.

- Hatvanhatféle tejfel van, kérem szépen. Egyik rosszabb, mint a másik. Csau idejében egy volt és jó.

- Biztos nem tettek rá körömvirágot, látja!

Mondtuk a néninek, hogy a gyermek térdén már régi a seb, viszont mai nap sem kezdődött jól, pedig jó idő van, megjöttek a fecskék és olyan szépek a fények: reggel a lágy tojás főzéskor megrepedt. Ezt azért meséltük, hogy tudjuk meg, mit nem tettünk meg biztosan a tojásrepedés ellen:

- Biztosan nem tettek a vízébe egy kicsi ecetet.

Kacagtunk, hogy a múltkor mást mondott.

- Azt tetszett mondani a múltkor, hogy ejsze bikarbónátot nem tettünk a vízbe!

- Há’ igen! Én is aszittem, de utána külön bemondták a Duna tévébe, hogy kicsi ecetet kell csepegtetni bele. Biztosan nem látták a Duna tévébe.

Ez furcsa volt, hiszen mi – mint a sokmillió erdélyi magyar – egész nap a Duna tévét nézzük, de hát na. Akkor mondhatták be, amikor az érkező fecskék éppen elvonták a figyelmünket.

Csau nagyapó mesélte máris, hogy azelőtt tudtuk, hogy milyen tojást veszünk.

- Csau idejében, kérem szépen, tudtad, hogy milyen tojást veszel: ha fehér héjút vettél, elrepedt, azt akkor nem főzted, mert annyira hülye nem voltál, ugye, hanem csináltál belőle rántottát. Ha barna héjút vettél, az nem repedt el.

Emlékeztettük, hogy „Csau idejében” évekig havonta legtöbb tíz tojást adtak, jegyrendszer volt, sokszor ennyit sem, mikor fehéret, mikor barnát, aprót, a héja vékony volt, a sárgája bágyadt, s az én nagyapám azt mondta, hogy ez azért van, mert – látta egyszer a tévében – „ezek” valami fűrészporral etetik a tyúkokat, és mi, gyermekek, nagyot kacagtunk, sokszor kérdeztük újra a nagyapámat, hogy mit szoktak adni „ezek” a tyúkoknak? – csak azért, hogy megint halljuk:

- Ezek semmire sem képesek: ezek fűrészporral etetik a tyúkokat, láttam a tévében.

Akkor még nem tudtuk, később mondta, mikor már elég nagyok voltunk hozzá, hogy az „ezek” a „kommunisták” és az „oláhok” voltak.

Emlegettem most Csau nagyapónak, hogy volt olyan, hogy a tojásfehérjéből még a habot sem lehetett rendesen felverni Csau idejében, szemem sarkából akkor már Biztosan Nem nagyanyóra néztem:

- Biztosan nem tették pár percre a mélyhűtőbe a tálat, amiben verték, és nem tettek bele egy csepp citromlevet!

- De legalább Csau idejében a tyúkok azok tyúkok voltak. Most a tyúkok libák, a libák meg, kérem szépen, pulykák, a pulykák meg struccok.

Egyetértetünk, volt is barátság, és búcsúztunk, hogy fektetni kéne a gyermeket, este van, mostanában, amióta a fecskék jöttek és amióta olyan szépek a fények, nehezen hagyja a játékot, nem akar lefeküdni. Megtudtuk még, hogy biztos nem adunk neki egy csésze tejet mákvirágot legelő tehéntől, és Csau idejében a tehén az tehén volt, a tej az tej, kérem szépen, a gyermek pedig könnyek között mondta, már az ágyban, az erőszakos fektetés után:

- Csau idejében nem is volt este soha!