"GERGEJ VOK"
Át kellett írni a mai iskolásoknak az Egri csillagokat
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 10:09 GMT +2, 2013. április 4.Dobó felmászott a toronyba. Hívta a katonatiszteket is, hogy jöjjenek vele. Fellőtték a golyóikat a levegőbe. A golyók világítottak a sötétbe. Nézzétek, tele van az árok hányással és köcsög törökökkel. Holnap balhé lesz - monta a fiainak.
Jókairól már annak idején nekünk is az volt a véleményünk, hogy ő a regényének első negyven oldalát önmagának és magyartanároknak írta, a többit talán nekünk is. De arra is jól emlékszem, hogy éppen azt tanultuk, hogy Gárdonyi mesterien fonta a szöveget, és hatásosan egyszerű, rövid mondatokat használt:
"Tíz nap múlva a szultán is útra kelt."
És új bekezdés:
„Török Bálintot magával vitte. Rabláncon."
Lehet ezt rövidíteni az iskolásoknak? Inkább hosszabban ki kell fejteni:
„10 nap telt el egymás után. A 10-zedik napon a szultán elindult. Vagyis ahogy régen furcsán: mondták, amikor a magyar nyelv csak olyan volt: „útra kelt”. Török Bálint magyar volt, csak a neve volt török. Neki a 2 lábára és a 2 kezére tettek a törökök 2 vastag vasláncot. Valódi vasból, amilyent a foglyoknak szoktak tenni akkor, amikor még nem volt demokrácia, hogy ők ne szökjenek meg (mert a lánc miatt ők nem tudtak szaladni és hadonászni). Nem Török Bálint volt rajta a rabláncon, hanem a rablánc volt Török Bálinton, csak régen fordítva mondták, amikor még a magyar nyelv nem volt rendesen kialakulva, mint máma.”
Vannak Gárdonyinál ilyen nehezen emészthető, hosszú részek is, az ilyent le kell rövidíteni. Az Egri csillagok ilyen bonyolultan kezdődik:
„A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb. (...)
- Derdő - mondja a fiúnak -, uttyunk.
A Gergőnek nevezett, soványka, barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a part felé, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.
Azonban hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül.
- Jaj, a szürke! Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik a fák között.
- Várjon, Vicuska - kiáltja a leánynak -, várjon, mindjárt jövök!
S azon meztelenen elnyargal.
Néhány perc múlva egy vén, szürke lovon tér vissza. A ló fején hitvány madzag kötőfék. Össze volt az kötve a lábával, de eloldozódott.
A gyerek szótlanul csapkodja a lovat egy somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik a fürdőhelyre, a lónak a nyakába kapaszkodik, s lecsúszik, leugrik róla.
- Bújjunk el! - mondja dideregve. - Bújjunk el! Törököt láttam.”
Ez a hosszú, fárasztó rész így foglalható össze, és a lényeg az, hogy történjen is valami benne, legyen sok párbeszéd, vagyis csetelés:
A patakban 1 fiú és 1 lány úsz. Ezelőtt 4 száz éve.
- Bocsi, nem ciki ez? - monta az Éva.
- Mi? - monta a Gergej.
- Hogy pucér vok - monta az Éva.
- De - monta a Gergej.
- Ne is tom, vajon ciki... - monta másodx az Éva.
- Maradj már! – monta a Gergej - 1 bazi nagy török van itt 1/2 méterre.
- Bocsi naa, jóvan, már megin hülye vok - monta az Éva.
De az az ürge, akit töröknek hívtak erre jól Mchallotta ezt. Odament és jól Mcfogta mind a 2-tőt.
- Látod, hülye bige! – monta a Gergej.”
Telt az idő, és a gyermekek megnőttek, Gergely vitéz lett, éppen Erdélyben járt, román háznál vendégeskedett, utána elvegyült a magakorú vitézek között, Gárdonyi pedig szövi a történetet:
„…Gergely jó étvággyal evett. Oláhéknál bizony nem kapott délre egyebet, csak puliszkát.
Egy kupa bort is kerítettek az apródok.
Gergely is ivott. Aztán kezet nyújtott az apródnak, aki ismeretlenül megvendégelte.
- Bornemissza Gergely vagyok - mondotta a bajuszkáját megtörülve…”
Láttam olyan kiadást, amiben az „oláh” eleve „román” szóval volt helyettesítve. Jó. Pedagógus ismerősöm szerint a fenti szöveghez a hetvenes években a „puliszka” szót kellett magyarázni a tizennégy éveseknek, ma már a következő szavakat is, lábjegyzetben: „román”, „puliszka” „apród”, „kupa”.
Átírva a mai iskolás nyelvére:
„Gergej tömi a fejét a többi katonák között. Ő azért éhes, mert Romániában járt és csak főtt darált tengerit ebédelt. Románia a térképen jobb oldal felé van. A jobb oldal az osztályban az ajtó felé van. Arrafelé az a közmondás van, hogy a darált főtt tengeri nem robban.
Volt ott 1 kicsi apró ember, aki ad 1 kis piát Gergejnek. Kezet fognak. A kicsi ember őt nem ismeri. De a hülye mégis ad kaját neki.
- Gergej vok - monta Gergej.”
Aztán írja Gárdonyi, hogyan védik a vitézek a már-már rommá ágyúzott Eger várát:
„Szent Mihály-nap estéjén már körülbelül tizenöt nagy szakadék tátongott a falakon. (…)
A vár népe már nem győzte a tömést, faljavítást. Előre látható volt, hogy ha mindnyájan dolgoznak is, fele a rombolásoknak betöltetlen marad.
- De hát csak dolgozzunk, emberek!
Dobó éjfélkor felhívta a tisztjeit a templombástyára, és világító golyókat lövetett föl a magasba.
- Nézzétek - mondotta -, azok az erre vonuló földhányások, mint a vakondok, mikor néha a föld színe alatt túr, azok az árkok mind tele vannak törökkel.
(…)
- Fiaim - mondotta Dobó -, ez azt jelenti, hogy holnap ostrom lesz.”
Ugyanez átírva:
15 juk volt a vár falban szeptember 29-kén.
- Ha 2 ember 3 napig tömi a falakat, akkor 4 ember hány napig tömi? - monta a Dobó István a feladatot.
- De menjen a meló!
Dobó felmászott a toronyba. Hívta a katonatiszteket is, hogy jöjjenek vele. Fellőtték a golyóikat a levegőbe. A golyók világítottak a sötétbe.
- Nézzétek, fiaim, tele van az árok hányással és köcsög törökökkel. Holnap balhé lesz - monta Dobó a fiainak.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!