2017. június 27. keddLászló
16°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
magyari.transindex.ro

"GERGEJ VOK"

Át kellett írni a mai iskolásoknak az Egri csillagokat

utolsó frissítés: 10:09 GMT +2, 2013. április 4.

Dobó felmászott a toronyba. Hívta a katonatiszteket is, hogy jöjjenek vele. Fellőtték a golyóikat a levegőbe. A golyók világítottak a sötétbe. Nézzétek, tele van az árok hányással és köcsög törökökkel. Holnap balhé lesz - monta a fiainak.

Pár éve sok vitát és sok-sok anyázást keltett, hogy Magyarországon átírtak népszerű Jókai- és Gárdonyi-regényeket a mai tizenévesek magyar nyelvére, hátha így több iskolás érti és olvassa őket.

Jókairól már annak idején nekünk is az volt a véleményünk, hogy ő a regényének első negyven oldalát önmagának és magyartanároknak írta, a többit talán nekünk is. De arra is jól emlékszem, hogy éppen azt tanultuk, hogy Gárdonyi mesterien fonta a szöveget, és hatásosan egyszerű, rövid mondatokat használt:

"Tíz nap múlva a szultán is útra kelt."

És új bekezdés:

„Török Bálintot magával vitte. Rabláncon."

Lehet ezt rövidíteni az iskolásoknak? Inkább hosszabban ki kell fejteni:

„10 nap telt el egymás után. A 10-zedik napon a szultán elindult. Vagyis ahogy régen furcsán: mondták, amikor a magyar nyelv csak olyan volt: „útra kelt”. Török Bálint magyar volt, csak a neve volt török. Neki a 2 lábára és a 2 kezére tettek a törökök 2 vastag vasláncot. Valódi vasból, amilyent a foglyoknak szoktak tenni akkor, amikor még nem volt demokrácia, hogy ők ne szökjenek meg (mert a lánc miatt ők nem tudtak szaladni és hadonászni). Nem Török Bálint volt rajta a rabláncon, hanem a rablánc volt Török Bálinton, csak régen fordítva mondták, amikor még a magyar nyelv nem volt rendesen kialakulva, mint máma.”

Vannak Gárdonyinál ilyen nehezen emészthető, hosszú részek is, az ilyent le kell rövidíteni. Az Egri csillagok ilyen bonyolultan kezdődik:

„A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb. (...)

- Derdő - mondja a fiúnak -, uttyunk.

A Gergőnek nevezett, soványka, barna fiú háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a part felé, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.

Azonban hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül.

- Jaj, a szürke! Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik a fák között.

- Várjon, Vicuska - kiáltja a leánynak -, várjon, mindjárt jövök!

S azon meztelenen elnyargal.

Néhány perc múlva egy vén, szürke lovon tér vissza. A ló fején hitvány madzag kötőfék. Össze volt az kötve a lábával, de eloldozódott.

A gyerek szótlanul csapkodja a lovat egy somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik a fürdőhelyre, a lónak a nyakába kapaszkodik, s lecsúszik, leugrik róla.

- Bújjunk el! - mondja dideregve. - Bújjunk el! Törököt láttam.”


Ez a hosszú, fárasztó rész így foglalható össze, és a lényeg az, hogy történjen is valami benne, legyen sok párbeszéd, vagyis csetelés:

A patakban 1 fiú és 1 lány úsz. Ezelőtt 4 száz éve.

- Bocsi, nem ciki ez? - monta az Éva.

- Mi? - monta a Gergej.

- Hogy pucér vok - monta az Éva.

- De - monta a Gergej.

- Ne is tom, vajon ciki... - monta másodx az Éva.

- Maradj már! – monta a Gergej - 1 bazi nagy török van itt 1/2 méterre.

- Bocsi naa, jóvan, már megin hülye vok - monta az Éva.

De az az ürge, akit töröknek hívtak erre jól Mchallotta ezt. Odament és jól Mcfogta mind a 2-tőt.

- Látod, hülye bige! – monta a Gergej.”


Telt az idő, és a gyermekek megnőttek, Gergely vitéz lett, éppen Erdélyben járt, román háznál vendégeskedett, utána elvegyült a magakorú vitézek között, Gárdonyi pedig szövi a történetet:

„…Gergely jó étvággyal evett. Oláhéknál bizony nem kapott délre egyebet, csak puliszkát.

Egy kupa bort is kerítettek az apródok.

Gergely is ivott. Aztán kezet nyújtott az apródnak, aki ismeretlenül megvendégelte.

- Bornemissza Gergely vagyok - mondotta a bajuszkáját megtörülve…”


Láttam olyan kiadást, amiben az „oláh” eleve „román” szóval volt helyettesítve. Jó. Pedagógus ismerősöm szerint a fenti szöveghez a hetvenes években a „puliszka” szót kellett magyarázni a tizennégy éveseknek, ma már a következő szavakat is, lábjegyzetben: „román”, „puliszka” „apród”, „kupa”.

Átírva a mai iskolás nyelvére:

„Gergej tömi a fejét a többi katonák között. Ő azért éhes, mert Romániában járt és csak főtt darált tengerit ebédelt. Románia a térképen jobb oldal felé van. A jobb oldal az osztályban az ajtó felé van. Arrafelé az a közmondás van, hogy a darált főtt tengeri nem robban.

Volt ott 1 kicsi apró ember, aki ad 1 kis piát Gergejnek. Kezet fognak. A kicsi ember őt nem ismeri. De a hülye mégis ad kaját neki.

- Gergej vok - monta Gergej.”


Aztán írja Gárdonyi, hogyan védik a vitézek a már-már rommá ágyúzott Eger várát:

„Szent Mihály-nap estéjén már körülbelül tizenöt nagy szakadék tátongott a falakon. (…)

A vár népe már nem győzte a tömést, faljavítást. Előre látható volt, hogy ha mindnyájan dolgoznak is, fele a rombolásoknak betöltetlen marad.

- De hát csak dolgozzunk, emberek!

Dobó éjfélkor felhívta a tisztjeit a templombástyára, és világító golyókat lövetett föl a magasba.

- Nézzétek - mondotta -, azok az erre vonuló földhányások, mint a vakondok, mikor néha a föld színe alatt túr, azok az árkok mind tele vannak törökkel.
(…)

- Fiaim - mondotta Dobó -, ez azt jelenti, hogy holnap ostrom lesz.”

Ugyanez átírva:

15 juk volt a vár falban szeptember 29-kén.

- Ha 2 ember 3 napig tömi a falakat, akkor 4 ember hány napig tömi? - monta a Dobó István a feladatot.

- De menjen a meló!

Dobó felmászott a toronyba. Hívta a katonatiszteket is, hogy jöjjenek vele. Fellőtték a golyóikat a levegőbe. A golyók világítottak a sötétbe.

- Nézzétek, fiaim, tele van az árok hányással és köcsög törökökkel. Holnap balhé lesz - monta Dobó a fiainak.