FOGYASZTÁS
Kutyakergető iPad
Magyari Tivadar utolsó frissítés: 12:48 GMT +2, 2013. március 27.Például olyan program is letölthető az internetről, ami dühös kutyát ijeszt meg tiszta digitálisan: lehetővé teszi, hogy az iPad ultrahangon sípoljon, amit az emberi fül nem hall.
Az első trauma akkor érte Gézát, amikor féléves korában – a hetvenes évek közepén – meghallotta, hogy az anyja a konyhában azt mondta a szomszédasszonynak, el van keseredve, mert nem fog tudni Coca-Colát biztosítani a fiának, ha az kéri, mert nem kapható.
- Kért ilyent félévesen? Menj az istenért, Gizi! – mondta a szomszédasszony.
- Még nem.
Ám ezt a beszélgetést Géza meghallotta tudat alatt, s mihelyt tudat felettije is lett neki, azonnal igazi Colát kért az anyjától. Nem kapta meg, mert abban az időben nálunk nem árultak ilyent, és ekkor érte Gézát a második trauma.
Teltek az évek, és miután megjelent nálunk a piacgazdaság, Géza mindig elsők között állt a sorban, ha valami új lé befolyt az országba, hogy igyon belőle. Minden alkalommal, amikor egy analóg szerkezet digitális változata megjelent a piacon, ott volt a sor elején. Ha megnyitott egy új bevásárlóközpont, Géza ott lelkendezett az ünnepélyes megnyitón márkás cuccokba öltözve – általában rémesen elöltözve, mert kereste a saját stílusát, de nem találta.
Így jött el a 2014. esztendő, és Géza figyelme a táblagépek felé fordult, amilyen például az iPad. Mindent naprakészen tudott ezekről. Már volt a házban több professzionális laptop; kisokos telefonja is leghamarabb neki volt, és elsők között volt nagyokos telefonja.
Gézáné nem értette, minek most egy iPad is:
- Elég drága az, kispucus! Meg kellene várni, míg olcsóbb lesz.
Ám Géza kinézett egy távoli szép nagy várost, ahol olcsóbb volt, mindössze háromhavi fizetésbe került ott, nem három és fél haviba, mint a közelebbi boltokban.
- Még ha repülővel is megyek, szívem, megéri. Először is kipróbálom az új magyar állami légitársaságot. Másodszor: olcsóbban megveszem az ötödik generációs táblagépet. A szem pislogásával vezérelve lehet indítani, leállítani, az alkalmazásokat futtatni.
Nem indult azonnal, kicsit gyötrődött, mert a mániákus fogyasztók két fajtája létezik: a kivárás gyötrelmét kedvelők tartoznak az egyikbe, a heveny vásárlók tartoznak a másikba. Géza az előbbi kategóriába tartozott. Gyűjtötte az érveket, hogy mire tudja használni az új gépet. Például bármikor kinyitja, kettőt pislog, és a gép megmutatja, hogy ő éppen hol van egy térképen, nem téved el az erdőben, és azt is kijelzi a képernyő, hogy milyen fák alatt áll, mekkora a fa, milyen a fűtőértéke, illetve, ha kivágják, hány kiló csomagolópapírt lehet belőle gyártani. De Gézáné azt mondta:
- Mikor jársz te az erdőben, kispucusom? És úgyis ott van a GPS. Nekünk volt a legelső ilyen GPS-ünk az országban, megírta az újság is, kitették a képedet, abban a citromsárga selyem sálban és a lila bársonyzakóban.
Géza szorgalmasan gyötrődött, böngészte az interneten az iPad hasznát. Rengeteg programot lehet vásárolni hozzá.
Például olyan program is letölthető az internetről, ami dühös kutyát ijeszt meg tiszta digitálisan: lehetővé teszi, hogy az iPad ultrahangon sípoljon, amit az emberi fül nem hall. A denevérnek megjön tőle a szexuális kedve, viszont a támadó harapós kutya megrémül tőle. Magunk elé tartjuk az ultrahangon sípoló iPadot: a dühös kutya behúzza a farkát.
Géza repülőre ült, és elutazott a szép nagy városba, a város széléig metrózott, ott megkereste a mintaboltot, ahol eldöntötte, hogy, le van szarva, mégis a hatodik generációs legdrágábbat veszi. Csak kettő van az országban, abból is egyik az egyetemen, professzorok tesztelik – tudta meg a boltban. De a másik kapható volt. A kirakatban volt egy akváriumban: ez volt a reklám, ami jelezte, hogy egyrészt környezetbarát (mellette igazi aranyhalak úszkáltak épen és egészségesen), másrészt vízálló.
- Hallottam van hozzá speciális professzionális tok.
- Igen. Külön tizenhúsz dollár – mondta az eladó és kihalászta a gépet a halak közül.
- Olvastam, hogy van rá védő fólia…
- Van.
- És a védő fóliát be lehet vonni százkét dollárért egy karcmentes anyaggal…
- Igenis.
- Amire jön egy réteg szingapúri balzsam…
- Parancsára, uram.
- És kérek hozzá kutyariasztó szoftot.
Vásárolt és telepített rá mindenféle irodai alkalmazást, kommunikációs szoftot, játékot, fényképfeldolgozót. Rengeteg kutyaellenes program is volt, alig tudták kiválasztani, egy drágábbat vett, amin az ultrahangos sípolás frekvenciája állítható a kutya fajtája és űrtartalma szerint, valamint automatikusan letöltődik a fejlesztett változata, ha újabb kutya jelenne meg az állatvilágban. Még így is csak egy félprofesszionális verzió volt – de Gézának nem volt több pénze, mert vásárolt még ugyanott egy kakukkos vérnyomásmérő gépet. Olyan volt, mint a kakukkos óra, csak ez a vérnyomást mérte, nem az időt.
Gézát kiverte a veríték, amíg szépen becsomagolták neki a táblagépet és békebeli monarchiás alapossággal kitöltötték a szükséges papírokat. Aztán az első kapualjban szétcincálta a csomagolást, darabokra tépte a monarchiás alaposságú iratokat, a hetvenkét nyelvű garanciapapírt, és beüzemelte, testreszabta a gépet egy szemetesláda tetején a kapualjban.
Telepítette a kutyaűző programot, amihez magyar használati utasítás is volt, gépi fordításban:
„Tartsd a készüléket, hogy a kutya füle. A kutya kell azonnal dezorientált és ő behúz farka. Ha a kutya mégis tovább barking, akkor készüléket közelebb kutya feje tartsd, de saját felelősség, hogy kutya nem harap te.”
Otthon Gézáné is meg volt elégedve, amikor Géza öreg este hazaérkezett a nemzetközi repülőtérről:
- De aztán nagyon vigyázz rá, kispucus, ha már megvetted – mondta, és szeretkeztek egyet, mivel ilyenkor, ha új márkás cucc érkezett a házba, úgyis elég közel jártak a csúcshoz.
Géza utána nem aludt el azonnal, kiment az öreg estébe kipróbálni a gépet a félprofesszionális kutyakergető programmal.
Az első kóbor kutya barátságos volt, a második félénk, a harmadik süket, de szerencsére bölcs. Hiába hergelte őket Géza úgy, ahogy a félprofesszionális kutyariasztó használati tanácsai között olvasta. A negyedik kutya végre nagy volt, vicsorgott és támadott, Géza azonnal indította a riasztót és maga elé tartotta az iPadot. A kutya visszalépett, savanyú pofát vágott, lába közé fogta a farkát, lesütötte a szemét, el akart szaladni. Akkor a sípolás váratlanul elhallgatott, és a gép felajánlotta a professzionális verzió letöltését és megvásárlását, ami többet szól, mint öt másodperc és még ennél nagyobb kutyát is megsavanyít, sőt át lehet állítani macskára is. Meg is kérdezte a gép Gézától, hogy letölti-e, ha igen, elfogadja-e a felhasználási feltételeket, milyen kártyával fizet, valamint macskára át akarja-e majd hangolni?
Ezalatt a kutya észbe kapott és megette Gézát. A táblagépet rémülten kihányta, mert az okos készülék közben letöltötte magának egy kutyariasztó program demo verzióját, és az megszólalt denevérhang-vékonyan az öreg estében.
Címlapfotó via Annette Shaff/Shutterstock.com
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!